Mi ugyan keveselltük a begyűjtött és meghatározott 208 gombafajt, de az időjárás alkalmatlanságát tekintve elégedettek lehetünk: a Hargita- és a Csíki-havas hozadéka – amelyért a fenyveseket, a vegyes erdőket és a tőzeglápokat bejártuk – jelentősen járul hozzá az eddigi székelyföldi gyűjtésekhez.
A magyarországi gombásztársakkal együtt a csúcsjelenlét idején 89-en voltunk. Az érkezők kocsijai lehetővé tették távolabbi tájak átfésülését is, így jutottunk el az Ördögtóhoz a Hargitán (amely nem tó, csak süppedékes láp). A fajok meghatározását ezúttal is dr. Pál-Fám Ferenc és dr. Benedek Lajos, valamint a mi Szász Balázsunk biztosította, aki ezúttal a László Kálmán Gombászegyesület 2011 óta odaítélt Pázmány Dénes-díjában részesült. A terv szerinti lebonyolítás az egyesület fáradhatatlan elnökére, dr. Zsigmond Győzőre és munkatársaira hárult. Nem sikerült volna eljutni a szép és gyűjtésünk szempontjából fontosabb helyekre Márton István és Macalik Ernő (a „füvesember”) nélkül. Márton István, a Hargita megyei tanács vidékfejlesztési irodájának vezetője (aki tanítványom volt Csíkdánfalván) e táj jó ismerőjeként nem csupán kalauzunk volt, hanem pénzt is hozott kiadásaink részbeni fedezésére.
Sajnálhatjuk néhány tervezett előadás elmaradását, viszont élvezettel hallgattuk Zsigmond Győzőt, Macalik Ernőt a hely táji és gombászati tudnivalóiról. Az anyaországiak közül a zempléni gombászok részéről Berdán Zsuzsanna és Kőszeginé Tóth Judit tartott vetített képes előadást a légyölő galócáról, illetve a gombákat népszerűsítő mozgalomról.
Mint mindig, most is népszerű volt a Málnási András vezette Gombák szépe kiállítás és a gombafelismerési verseny, amelyet Zoltán Sándor és jómagam vezettünk le. Mindkét vetélkedő győztesei diplomát és jutalmat kaptak. A részvétel kötelező volt azok számára, akik szakvizsgára jelentkez­tek, és hármójuk közül ketten – Kovács György és Fülöp Loránd – sikeresen vették az akadályt. A tábor 21-én este tábortűzzel zárult.