Harmincadik alkalommal gyűltek össze a Sikó nemzetség képviselői s a hozzájuk kapcsolódó rokonok az Árkosi-hágó tövében. Az augusztus 22-én tartott találkozó legidősebb résztvevője a 88 éves bölöni Sikó Andrásné Bíró Borbála (Boriska néni) volt, az évenkénti találkozókat szervező Sikó testvérek édesanyja, aki szerint – hisz számolta a rokonokat – 76 személy volt jelen az idei családi ünnepségen.
Kiemelendő, hogy minden találkozónak volt, van valami, a nemzedék számára hasznos és fontos hozadéka: újabb családtörténeti adatok kerülnek elő, rokonsági kapcsolatok tisztázódnak, újabb meg újabb jelentkezők teszik tiszteletüket. Ebben az esztendőben a bölöni Sikó családnak egyik leányági leszármazottja, a németországi Regensburgban élő Schneider Albert (Berci), dr. Albert Lőrincné Sikó Erzsébet unokája tette tiszteletét. Szászveresmarti szász nemzetiségű apa fiaként, német feleségével és Félix Leo unokájával adta tanújelét annak, hogy a Sikó-Albert nemzetség tagja, akikhez ragaszkodik, és tartani akarja a rokoni kapcsolatot. Hatéves unokáját pedig a népes Sikó-gyerekseregből kellett előkeresni, hogy magyarul bemutatkozzon. Berci egy kellemes illatúnak nem mondható, de ízében-smakkjában-erejében kiváló skót whiskyt tett az asztalra. Mi van, nem ízlik? – kérdezte. – Ezt egy Skócia melletti szigeten készítik, és tőzegfüsttel kezelik. Ízlik – feleltük –, csak hát itt, az Árkosi hágó alatt nem ilyent, hanem köményest iszunk!
E sorok írója, akinek édesanyja Kisgyörgy Béniámné Sikó Irén volt, ismerősként köszöntötte a Sepsiszentgyörgyön élő és közismert dr. Sikó Barabási Sándort, a Kovászna Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság orvos igazgatóját, aki a mezőpaniti (Maros megye) népes Sikók képviselőjeként, Zsombor állatorvos fiával, Eszter menyével, Samu, Sári és Emma kisunokáival első alkalommal vett részt a nemzetségi találkozón, s magával hozta a Kolozsváron élő Alpár fia Örs és Iringó nevű gyerekeit is, hadd ismerkedjenek a háromszéki Sikó gyerkőcökkel. A család ezen ága, miként a mezőmadarasi Sikók is, feltehetően bölöni gyökerekkel rendelkezik, de már a XVII. században ott éltek.
Évek óta a találkozó meghívottja volt dr. Sikó Ágnes (szül. 1943), a természettudományok doktora, a sepsiszentgyörgyi Sikó családból leágazó Sikók, Sikó Miklós (1818–1900) jeles erdélyi festőművész, 1848–49-as honvéd főhadnagy dédunokája. Férje betegsége és balesete miatt sem tudott részt venni a találkozón, így csak telefonon beszélgettünk a találkozó estéjén Pécs közeli, mecsekalji hétvégi házukból. Segítségével jutott tulajdonunkba a Kolozs megyei septéri Sikók családfája, akik tudatában vannak annak, hogy ők is bölöni székely gyökerekkel rendelkeznek, s akárcsak ő maga, festő dédapja is unitárius volt.
Boriska néni örömmel emlékezett arra, hogy a család régi hagyománya szerint „egy Sikó György elszármazott Oklándra, ahol családja elleányosodott”. Nos, családfánk tanúsága szerint ennek a Györgynek a fia, Sikó István, a marosvásárhelyi királyi tábla későbbi jogásza Oklándra nősült, és a festő Sikó Miklós nagyapja volt. Adatgyűjtés közben derült ki, hogy Sikó György unokája, Sikó Lajos főszolgabíró éppen Kelemen Levente jelenlegi oklándi unitárius lelkész dédapja volt, s mint ilyen, ő is őrzi a Sikó-emlékeket. Mondanunk sem kell, hogy meghívtuk a jövő esztendei találkozóra. Miként arról egy homoródújfalusi utunk alkalmával mi is meggyőződtünk, ebben a faluban még áll a romos Sikó-kúria, és Ilkei Árpád homoródújfalusi unitárius lelkész elmondta, hogy élnek a Sikók leányági leszármazottjai is. Jeles személyiségek is kötődnek a Sikók eme ágához, ugyanis a festőművész Sikó Miklós veje, Sebesi Jób, a festő Róza nevű lányának a férje, a székely népmesék és dalok buzgó gyűjtője Kriza János, Orbán Balázs és Benedek Elek gyűjtőtársa volt.
A Sikó családok családtörténeti adathalmaza, a találkozókon összegyűlt adatok, jegyzetek, hírlapi beszámolók idővel alapjai lehetnének egy, a családról szóló emlékfüzetnek, akár genealógiai jellegű kiadványnak is.
