De nagyon otthon érzik magukat: az egyik ajtót – amely kővel volt kitámasztva, mint a középkorban – becsukták, mert fáznak; az nem számít, hogy a fizető utasokat zavarja a meleg és a szellőzetlenség. Nem tudom, miért nem lépnek fel ellenük, télen még hagyján, de ebben a hőségben nem kellene megengedni, hogy ott lakjanak. A falak már piszkosak, a csempe is lejött egy helyen, az ajtókon mindenféle ragasztások nyomai, a padok foghíjasak, öt-hat ülésből alig egy-kettő ép még, és mindez láthatóan senkit sem zavar. Mikor ott jártam, a rendőrök húsz méterrel odébb vigyorogva tökmagoztak, ez a hatósági jelenlét. Nem kellene hagyni, hogy megint lerobbanjon az állomás, ha már sikerült felújítani. Vagy azt akarjuk, hogy olyan legyen, mint Csíkszeredában, amely inkább egy nepáli, mint egy európai pályaudvarhoz hasonlít? A kétnyelvűség nem minden – e téren is vannak fenntartásaim, a hangosbemondó magyar szövege nyelvtanilag hibás és nehezen érthető –, és nem pótolja a civilizáció hiányát.
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. A tévéhíradók láttán a magamfajta buta ember azon gondolkodik, hogy választáskor a sok jelölt közül kire szavazzon? Mert mindenkiről csak a szépet és a jót mondogatják a különböző szavazótáborok, s aztán pár hónap múlva derül ki, hogy sokadszorra is rossz zsákba nyúltunk, félrevezettek, hazudtak a népnek. Nem értem az egészet, valaki magyarázza meg, hogy ebben az országban miért csak azok kerülnek hatalomra, akiknek nem kellene? Az élvonalban már lassan mindenki az ügyészségen kezdi és a bíróságon végzi, Ceauşescutól Băsescuig, még Johannis is gyanús. Mi ez? Miért engedik meg a kompetens személyek, akik tisztában vannak a politikával, hogy ilyen és hasonló emberek magas tisztséget töltsenek be? A hatalomra jutás után háromszorosára emelik a fizetésüket, költekeznek lakásjavításra, egzotikus nyaralásra – ahelyett, hogy munkahelyeket létesítenének a fiataloknak, jövőt teremtenének, hogy ne menjenek külföldre megélhetést keresni. A jelenlegi elnök vegye kezébe a dolgokat, azért szavaztunk rá, mert tisztán látónak gondoltuk. Sajnos csalódnunk kellett benne is, újra az a jelszó, hogy előbb én jövök, és ti majd azután, ha marad hús a csonton!
T. G., Németország. Hazalátogattam Erdélybe, de többet fizettem azért, hogy egy hónapig használhassam a közutakat, mint Németországban az autópályákért. Ott minden kis útjavítás úgy ki van jelölve, mint egy rakétakilövés, hogy messziről észre lehessen venni, itt a másfél méteres gödrök elé sem tesznek bár egy figyelmeztető táblát. Kétszer is odavertem az autómat egy rövid szakaszon, vihetem a szerelőhöz, ha eljutok hozzá ezeken a tengelytörő utakon. Az a véleményem, hogy inkább a román államnak kellene fizetnie nekem, mert ide merészkedem, nem pedig én neki, hogy összetörjem a kocsimat!
FODOR JOLÁN, Kisbacon. Augusztus 14-én reggel nagy meglepetés ért: mikor kinyitottam a kaput, a nagybaconi rendőrség és egy gazda állt előttem, akinek kertjéből elloptak valami lucernát, és minden bizonyíték nélkül azt állította, hogy a férjem volt. A rendőr kereste is, de természetesen nem talált semmit, a férjem azonban három napig járta a rendőrséget, ahol kiabáltak vele, hogy vállalja magára, mert adnak neki lucernát. Még a rendőrségen is gúnyolódnak az emberrel! Ilyent nem szabad csinálni, mert büntetés jár érte. Büntetni pedig azt kellene, aki alaptalanul vádaskodik, tolvajnak nevez egy ártatlan embert. Nagyon bánt az eset, és elnézést kérek, ha valakit sértettem, de azt sem értem, hogy egy magyar faluban miért nincs magyarul tudó rendőr is, hogy lehessen beszélni vele...