Most házunk táját lepik el milliók, állítólag egy jobb élet reményében. De ki ültette el bennük a reményt? Emberek indultak útnak, azt sem tudva, hova mennek, térképpel és pénzzel (több ezer dollárral). Mit sem tudnak úti céljukról, arról, hogy kik élnek ott, mivel foglalkoznak. Modern, célzott népvándorlás ez. De jönnek, elárasztják Európát. Mára immár bizonyossá vált: ezzel az irányított művelettel szemben az Európai Unió mit sem tehet, szervei magatehetetlen, működésképtelen, megosztott, nehézkesen mozgó, döntésképtelen, balra tolódott konglomerátumok, amelyeket sajnos többnyire politikailag képzetlen, pártjaik által előretolt emberek vezetnek.
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy ez a szép közös Európa hány népcsoportot nem képes vagy nem akar elismerni, mert valami felbomlana, amit egységesnek, oszthatatlannak hisznek. Az egymást is ellenségnek tekintő bevándorlók – az iszlám hívők is megosztottak, akár a keresztények – hogyan viszonyulnak, képesek-e integrálódni, vagy nem is akarnak ebbe a számukra szokatlan civilizációba illeszkedni, mert ott van az övék, a megszokott. Az ismert. A működőképes. És nincsenek egyedül. Nem magányosan, tömegesen jönnek. Zárt tömböket formálnak. Közvetítő járatok nem lesznek...
De a világot felosztják újra és újra. A hatalom ördöge nem alszik. A pénz ördöge nem alszik. Mi Európa bűne? Hogy erősebb lett távoli nagy testvérénél, aki harcait otthonától mind távolabb vívja. Mert a háború, a viszály élteti a gazdaságát. Holott portáján sincs csend, sem nyugalom. Ahol eljár, uszít és pusztít. Mondva csinált barátot vagy ellenséget. Ha az elmúlt évtizedek történéseit nézzük, ahova az Egyesült Államok a lábát betette, ott már fű sem nő, akár Ázsia, akár Afrika. Onnan özönlenek a menekülők. A barátból lett ellenség országaiból.
Európa itt áll tehetetlenül, vezetői egymást ostorozzák. Kiút nélkül. Határ nélkül.

Kerekes Mária