Búcsúbeszédében Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kiemelte: nagy, korszakos írót temetünk. Mint mondta, ha olyan valaki megy el, akinek életműve kitörölhetetlen része a magyar irodalomnak, azoknak is kötelességük fejet hajtani előtte, akik nemcsak az irodalmi életet, hanem valamilyen módon a tágabb közösséget is képviselik. Fejes Endre nem szolgált és nem védett rendszereket, egyik sem volt igazán az övé, de embersége és bátorsága minden rendszerben, minden emberben rezonált – fogalmazott.
A búcsúztatón Törőcsik Mari színművész felidézte: Pilinszky János költő Fejes Endrét a 20. század egyik legnagyobb prózaírójának nevezte. A Rozsdatemető című regényről elmondta: a Magvető kiadásában megjelentetett kötet a kor munkásságáról szólt, amiről akkor nem volt szabad beszélni, az ma egy görög tragédia, amiből egyetlen betűt sem szabad kihagyni. Szentmártoni János elmondta: „A rendszerváltás után elhallgatott és visszavonultan élő író hiába volt számunkra megfoghatatlan, mitikus ködbe burkolózó fantom, amit elbeszélt, az elevenen élt bennünk továbbra is, és segített abban, hogy felismerjük életterünk költészetét.” Spiró György a Rozsdatemető című regényről és a szereplők névválasztásáról beszélt. Mint mondta, „akármi legyen is a műfaja, a Rozsdatemető nagy mű. A valódi nevek használata szokatlan, és azóta sem tudtam tisztázni, mit is jelent voltaképpen. Élő vagy nemrég még élő embereket írt meg a valódi nevükön, kitálalva róluk minden elképzelhető rosszat és jót.” Koltai Lajos Kossuth-díjas rendező arra emlékezett, hogy Fejes Endre harminc évvel ezelőtt és tavaly újra odaadta egy fantasztikus írását Szerelemről bolond éjszakán címmel. A rendező elmondta: most már csak a gondviselésen múlik, hogy film legyen belőle.