A dzsihádisták 2014-ben alig néhány száz emberrel indítottak támadást, és megfutamítottak 30 ezer, amerikai kiképzésen átesett iraki katonát, akik fejveszett menekülésükben maguk után hagytak három hadosztály (30–60 ezer katona) számára elegendő felszerelést, köztük Humveeket (katonai járművek) és M1 Abrams tankokat – több tízmillió dollár értékben. Hatalmas mennyiségű katonai felszerelést, fegyvert és készpénzt zsákmányoltak azóta Szíriában is, valamint vegyi fegyvert – ezt többször bevetették az utóbbi időben. Ráadásul képesek nem csupán elfoglalni, hanem meg is védeni és hatékonyan irányítani területeket, ami a méretével, fegyverzetével és taktikájával együtt egyedülálló jelenséggé teszi az Iszlám Államot a terrorizmus történelmében.
Egy terrorista szervezet hatékonyságát azzal mérik, hány olyan merényletet hajt végre, amelyben a halálos áldozatok száma eléri a százat. Az ilyen léptékű támadás igen ritka – az egész 20. század folyamán például mindössze 14 volt. Tavaly azonban kétszer ennyi brutális merényletet követtek el – a többségét az Iszlám Állam, illetve valamelyik csatlósa. A csatlós csoportok száma pedig folyamatosan növekszik, az Iszlám Állam legalább fél tucat országban vetette meg a lábát Nyugat- és Észak-Afrikától az Arab-félszigeten keresztül Dél-Ázsiáig, de közben a szervezet által radikalizált „magányos farkasok” támadásokat hajtottak végre az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kanadában, Franciaországban és Belgiumban is.
Az amerikai katonai akadémia tavaszi, éves konferenciáján részt vevő magas rangú tisztek, kormányzati tisztviselők, tekintélyes tudósok és újságírók 97 százaléka úgy vélte, az Iszlám Állammal szembeni amerikai stratégia kudarcot vallott, Washington vesztésre áll ebben a háborúban. A kudarcnak több oka van a Politico elemzése szerint. Az Egyesült Államok elégtelen erővel áll ki ellenük, miközben a dzsihádistákhoz ellenőrizetlenül áramlanak a harcosok, ráadásul az amerikai hírszerzés eszközei – nagyrészt a Snowden-botrány miatt – behatároltak, míg az Iszlám Állam hatékonyan használja ki a közösségi médiát, hogy támogatókat szerezzen, katonákat toborozzon.
Az új stratégiához az Egyesült Államoknak először is el kell fogadnia a tényt, hogy az Iszlám Állam vonzereje nem fog csökkenni egészen addig, amíg a hadseregét le nem győzik, és ki nem verik Irakból. Erre a feladatra az iraki hadsereg nyilvánvalóan alkalmatlan, és a szíriai lázadók egy részének amerikai kiképzése is zsákutcának tűnik. Ami Irakot illeti, Washingtonnak el kell fogadnia azt a tényt is, hogy az ország megszűnt életképes, egységes föderációként létezni, és véglegesen széthullott szunnita, síita és kurd enklávékra. Washington legjobb esélye, ha az egyetlen megbízható és katonailag alkalmas partnert támogatja – a kurdokat. Ami egyben azt is jelenti, hogy le kell söpörni az asztalról a török prioritásokat – annak ellenére, hogy Ankara NATO-szövetséges, viszont többször bizonyította már, hogy nem lehet rá támaszkodni a terrorizmus elleni háborúban.
Másodszor fel kell tenni a kérdést, hogy vajon miért fulladt kudarcba a szövetséges erők kiképzése Afganisztánban, Irakban, Maliban és Jemenben. Harmadszor pedig koncentrált erőfeszítés szükséges a terrorizmus logisztikai infrastruktúrájának az elpusztítására. Az Iszlám Állam soha nem erősödött volna meg, ha nem áramlanának folyamatosan a katonák a soraiba – és a dollármilliók a számlájára. Ami az al-Kaidánál működött, az az Iszlám Államnál hatástalan, becslések szerint ugyanis a szervezet vagyonának csak az öt százaléka származik adományokból. A legtöbb terrorista csoporttól eltérően a szervezetnek saját bevételi forrásai vannak, becslések szerint csak olajeladásból napi kétmillió dollárra tehet szert, de földgázt és áramot is ad el a fekete- és a szürkepiacon. Ezeknek a forrásoknak az elzárásához pedig teljesen újfajta módszerek szükségesek. (Origo.hu)