Látogatásunkkor Czimbalmos Csaba sepsiszentgyörgyi városgondnok jelenlétében helyszínelt Kilyénben a település szennyvízhálózatának pályázója és lebonyolítója, a városi Közüzemek küldöttsége és a csíkszeredai kivitelező cég. Talán most már hihető, hogy beteljesül a helybeliek és hamarosan a szomszédos szotyoriak álma is: rákötik mindkét települést a város szennyvízcsatorna-hálózatára.
Hosszú volt az út idáig – mondta a városgazda –, mert rég próbáljuk befejezni a városhoz tartozó két település infrastruktúráját, de mindig közbejött valamilyen pályázati-pénzügyi nehézség. Most a megmaradt és visszaosztott uniós alapokból sikerülhet. Kilyénben összesen hét kilométer hosszú csatornát kell lefektetni, amelyből 5,5 kilométer a település belső területén lesz, 1,5 km a csatlakoztatószakasz hossza Kilyén és a város szennyvíztisztítója között. Szotyor csatornarendszere 6,5 kilométeres lesz, s ezt 3,4 kilométer hosszú vezeték köti össze majd a kilyéni szakasszal. Folynak az egyeztetések, s ha minden az elképzelések szerint alakul, a munkálatot az év végéig befejezik.
Tekintettel arra, hogy mindkét település tetemes része az Olt magasabban fekvő teraszán helyezkedik el, az alacsonyabb településrészekről külön szivattyúállomások segítségével fogják a fővezetékbe felnyomni a szennyvizet. Miként azt a megbeszélésen jelen levő Török Aranka megbízott kilyéni falufelelős értékelte, jelentős előrelépés ez a település természet- és környezetvédelmi helyzetének javítása útján, öröm számukra.
– Mit várhatnak még az idei esztendőtől a kilyéniek? – kérdeztük tőle.
– A beígért ravatalozót mindenképpen, melynek építésében nagyon igyekeznek a környező települések. Van itt még, amit tenni, közel a faluhoz volt egy gödör, amit szerettünk volna betemettetni, mert időközben ott kialakítottak egy szemétgyűjtőt. Ha megkezdik a kanalizálást, kértem, hordjanak még oda egy kis földet, hogy tüntessük el a szemétdombot. Betörések voltak nemrégiben, a kultúrotthonnál megrongáltak ajtókat, és elvittek egy modern kávéfőzőt, amelyet testvértelepülésünktől kaptunk ajándékba, ezért kértünk oda egy videokamerát. Nálunk nincs vakáció a kultúrmunkában sem. Folytatjuk a próbákat a Búzavirág együttessel, a tánccsoporttal, hogy bármikor fel tudjunk lépni ünnepi rendezvényeken.
„Jöjjetek énhozzám...”
Becsengettek Kilyénben is. Futótűzként terjedt a hír a faluban, hogy új tanítónő és új óvónő jön. Sajnálják a régieket, de szeretettel fogadják az újakat is. Az iskola épülete megfelelő állapotban, már megérkezett a téli tüzelő is.
Hétfő délelőtt tanévkezdő istentiszteletre szóltak a református templom harangjai. Szülők-nagyszülők vonultak a templomba, akikkel együtt érkezett a falufelelős is. Egyed Kolumbán László tiszteletes fogadta a gyerekeket-híveket, az új tanítónőt, Gherghel Andreát és Keresztessy Katalin óvónőt. Mindketten a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző végzettjei. Mint megtudtuk, szerettek volna a faluban lakni, s bár volna is hely az iskola épületében, nem megfelelőek a lakhatási körülmények. Így marad az ingázás, bár nem esik messze a céhes város, egyelőre nincs más választásuk. Volna helyben is olyan személy, aki el tudná végezni a szükséges feladatokat – mondták, az újaknak azonban vállalniuk kell a tanügyi szabályok fonáknak tűnő intézkedéseit.
Máté evangéliumának ismert idézetére emlékeztette a jelenlevőket a lelkész. Arra kérte a szülőket, hogy minden lépésükben tartsák be a jézusi tanításokat. Az erős hit az, ami lelkierőt kölcsönöz minden embernek. Áldást mondott az újakra-régiekre és a szülői közösségre is. Ezt követően virágcsokorral kezükben vonultak kicsik és nagyok az iskolába, ismerkedtek tanító nénivel, óvó nénivel. Kilyénben huszonegy óvodást és tizenhárom tanulót oktatnak-tanítanak. Mert Kilyén a sepsiszentgyörgyi Ady Endre Általános Iskolához tartozik, a harmadik és negyedik osztályos gyerekeket oda szállítja az iskolabusz – mondták, s helyben az előkészítősök, az elsősök és a másodikosok maradnak.
Múltmentés ifi-módra
A sepsiszentgyörgyi Magyar Polgári Párt fiataljai ebben az évben is folytatták a kilyéni temetőben régebb megkezdett mentőmunkájukat. Azokat az árván és gondozatlanul maradt sírokat mentik-rendezik, amelyek a lassan feledésbe merülő negyvennyolcas szabadságharcosaink emlékét őrzik, poraikat takarják. Ebben az esztendőben Szilágyi László rohamosan pusztuló, homokkőből faragott, különleges, de porladó sírjelét újították fel, kiemelték és kerettel látták el a sírhalmot. A sírjel elébe új kőlapot helyeztek ezzel a felirattal: Szilágyi László 1829–1848 ifjú nemzetőr, aki 19 évesen hunyt el Fehéregyházán. Állította a MERT Egyesület. (A zsenge korú ifjú részt vett az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésen, majd a székely táborral vonult Magyar-Fehéregyházára, ahol kolerában halt el.) Egyed Kolumbán László tiszteletes megígérte, hogy az egyházközség gondozza a felújított síremléket. Amint azt a MERT elnöke, Nagy Gábor elmondta, a következőkben Nagy Ferenc egykori gidófalvi református pap és öreg szabadságharcos síremlékét szándékoznak menteni.