Farkas Réka
Victor Ponta támadásba lendült. Talán itthon próbálja maradék kis hitelét menteni, talán a nyugat-európaiak diktálta sorba próbál befurakodni, két-három napja egyebet sem tesz, Magyarországot, annak vezetőit gyalázza. Este a tévében, reggel a legfőbb kommunikációs eszközévé vált közösségi oldalon.
Meglovagolna egy hullámot, és nem veszi észre, hogy lekéste, a bevándorlóáradattól fuldokló országok sorra vezetik be azokat az intézkedéseket, melyekért pár napja még Orbán Viktort ostorozták. Határellenőrzések, kötelező regisztráció, kivezényelt katonaság, túlzsúfolt táborok, embertelen körülmények köszöntöttek be Németországban és Ausztriában is, ha legfelsőbb szinten még nem is, de a tartományi kormányzók egyre gyakrabban hangoztatják, hogy Magyarország mintájára kell megpróbálni kezelni a mindenkit meghaladó helyzetet.
Victor Ponta trendi próbál lenni, ha mindenki Orbánt szidja, ő sem maradhat le, ha az osztrák kancellár náci praktikákhoz hasonlíthatja a menekültügy magyar kezelését, ő is megteheti. Nem veszi észre, hogy közben már nyugaton is más szelek fújnak, és azt sem, inkább szégyenkeznie kellene, hogy olyan országot irányít, amelyben sírva fakadnak a határon véletlenül átkeveredett migránsok, mikor megtudják, hová jutottak.
Egyelőre elkerülte Romániát a bevándorlóáradat, ám a politikusoknak, fő megmondóembereknek máris sikerült iszlámellenes hangulatot kialakítani, és Ponta, miközben emberségről beszél, s háború elől menekülők sorsán kesereg – ezt várja el ugye az európai baloldal –, magyarellenes kirohanásaival nemcsak a két ország viszonyát lehetetleníti még jobban el, lángra lobbantja az ellenünk irányuló gyűlölködés parazsát is. Nem kell nagy ész, hogy megértsd, a határon épülő kerítés nem a román állampolgárok ellen készül, a határátkelőkön egy személyi felmutatásával ezután is átmehet mindenki, a jó szándékú utazók eddig sem a zöldhatáron közlekedtek. Ezt bizonyára pontosan tudja Victor Ponta és a hozzá hasonlók, ám hőböröghetnek, fenyegetőzhetnek és szidhatják a magyarokat.
Veszélyes terepre tévedt az amúgy is zavartan bóklászó, hatalmát vesztett miniszterelnökünk. Kicsúszott kezéből pártja, kormánya és országa ellenőrzése, senki nem veszi már komolyan a nagyvilágban, nem tud megbirkózni belső ellenfeleivel, csatába indul hát Magyarország, a magyarok ellen. Ez mindig jó téma Romániában, egy kis zászlócirkusszal megfejelve át lehet vetíteni a felháborodást az itt élő magyarokra, néhány szavazatot még ez is hozhat a konyhára.
Hogy mi következik ez után? Ki fékezi majd meg a lángra lobbantott gyűlöletet, az elszabadult indulatokat – ez nem érdekli, utána a vízözön.
