Jó években, mikor a falu körüli erdőkben szépen terem a gomba, áfonya, málna, szeder, a falut és a vadont idegen településekről érkező gyűjtögetők lepik el. Egész családok költöznek akár hetekre a tisztásokra, reggeltől estig járják az erdőt, a begyűjtött termést esténként a kommandói gyűjtőközpontokban adják le. Most viszont csendes a környék, hiába van a faluban öt-hat átvevő, nem állnak sorba az emberek. Róka- és medvegombát vártak az egész idényben a felvásárlók, de nem sok sikerrel. Rókagomba szinte semmi nem termett, medvegomba is csak kevés és gyenge minőségű. Milyenségétől függően tíz lej körül ingadozik most is az ára. „A helyzet úgy áll, ha sok a gomba, ha kevés, az embernek szinte mindig ugyanannyi a jövedelme. Ha sok van, kicsi az ára, ha kevés, akkor több” – magyarázta Gyöne József. Ő nem kommandói, de itt dolgozik az egyik fakitermelő cégnél, hétvégeken, szabadidejében gyűjti és adja el a gombát, így tesz szert pluszbevételre. Beszélgetésünkkor volt ugyan szabad ideje, de nem látta érdemesnek gomba után járni, inkább a pékség melletti kocsmában sörözgetett munkatársaival.
A nyáron gyenge volt a termés, így mindenki az őszi áldást várta, bíztak abban, hogy az ősz eleji esők kicsalják a földből a gombát. Nem így történt, a remény viszont tovább él: hátha a napokban lehullott eső után mégis nő gomba.
A kommandói gombában, illetve erdei gyümölcsben rejlő lehetőségek kapcsán Bagoly Miklós helybeli lakos már korábban jelezte, idén nem lesz szezon. Mint mesélte, jártak jobb idők is. Az áfonyára mindig került vevője. Biciklivel ment az általa ismert jó termőhelyekre, a kerékpárt eldugta, majd egész nap fésűzte az áfonyát. Estére 25–30 kiló gyümölcsöt is hazavitt. Unokája is elkísérte néha, de neki két nap kellett ekkora mennyiség összegyűjtésére. A munka azonban nem ért véget az áfonya leszedésével, ugyanekkora erőfeszítést igényelt megtisztítása. Sokfelé vitték az általa gyűjtött áfonyát, külföldre is jutott belőle.