Dennis Thomsen dán származású hiphopvilágbajnok az elmúlt hétvégén a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tornatermében délelőtt a gyermekeknek, délután a felnőttek számára tartott urbhanize-táncbemutatót, majd az esti órákban mindkét korosztállyal közösen a belvárosban sétálóknak. A bemutatók után sikereiről és a városban szerzett tapasztalatairól kérdeztük.
– Hogyan kezdődött tánckarriered?
– Nagyon fiatalon társasági tánccal kezdtem, ezt huszonöt éves koromig folytattam, majd latin-amerikai táncokat műveltem. Megvoltak az alapok, de még több kihívásra vágytam, így kezdtem el hiphopot táncolni.
– Miért éppen a hiphopot választottad?
– Ez az a stílus, amely leginkább hagyott kibontakozni, hiszen a koreográfiája nemhogy megengedi, hanem megköveteli a táncostól, hogy saját kreativitását belevigye. Ettől lesz egyedi a produkció, és a táncos sikere is nagymértékben ezen múlik.
– Hogyan lesz valakiből hiphopvilágbajnok?
– El kell mondanom: aki komolyan akar táncolni, illetve művelője bármilyen táncnak, hamar rádöbben, hogy ez átalakítja az életét. Akarva-akaratlan el kell fogadnia, hogy a tánc életforma. Esetemben mindez annyira bejött, hogy napi három-négy órát vagy akár többet is gyakoroltam, folyamatosan tökéletesítettem, csiszoltam tánctudásomat, ez hozta meg számomra a világbajnoki címet.
– Egymás után két évben őrizted meg világbajnoki címedet, ezután alakítottad ki saját táncstílusodat, az urbhanize-t. Honnan az elnevezés?
– A hiphop és banghra táncstílus ötvözésének varázsa, valójában ezeknek az angol szavaknak a kezdőbetűiből raktam össze a megnevezést, hogy tükrözze létrehozásának alapjait.
– Szerte a világban nagy sikernek örvend az urbhanize, nagyon sok tánckedvelő követ a közösségi portálokon, jelenleg is egy nemzetközi bemutatóturné állomásaként érkeztél városunkba. Meglátásod szerint hogyan táncolt a helyi közönség?
– Nagyon lelkes és kulturált közönséggel hozott össze a sors itt, Sepsiszentgyörgyön, nagyon boldog vagyok, mert többet kaptam az itteni közönségtől, mint amit én tudtam hozni. Felemelő érzés volt számomra, hogy mind a gyermek-, mind a felnőttbemutatókon telt ház volt. Ez azt jelenti, hogy az embereket érdekli mindaz, amit teszek, amit próbálok átadni, megtanítani azoknak, akik szeretik a táncot, az egészséges életmódot. Mindezeken túlmenően kellemes meglepetést okozott, hogy a közönség szinte azonnal szinkronmozgásban tudta követni a lépéseket, ami – jelzem – elsőre nem is olyan egyszerű, hiszen összetett mozgásról van szó. A nap fénypontja számomra az volt, amikor este hét órától az átadás előtt álló főtéren a szakadó esőben is közel százan táncoltunk, és volt közönség is. Ez azt bizonyítja, hogy a városban igazi táncosok élnek, mert egy igazi táncost nem tud megzavarni a szabadtér, a zuhogó eső, az új stílus elsajátítása. Akkor és ott táncol, ahol adott a lehetőség.
– Végezetül mit üzensz a város közönségének?
– Elsősorban köszönöm a meghívást és a szervezést Vitus Kingának és Molnár Enikőnek, valamint a rendezvény támogatóinak. Nem tudom, mikor, de szeretnék ide, ehhez a közönséghez visszajönni. Az itt tapasztaltak alapján ki merem jelenteni, hogy a város méltón pályázik a Sepsiszentgyörgy, Európa kulturális fővárosa 2021 címre. Mi több, támogatom is a kezdeményezést.
Huszár Szilamér
