Magyar emberek, börvelyi magyar svábok, de nemcsak magyarok, hanem a földvári fogolytáborban elpusztult orosz kiskatona utódai is csak a szomorú múltra emlékezhetnek Földvár nevének hallatán. 1944 és 1945 októbere között itt működött ugyanis minden idők egyik legkegyetlenebb fogolytábora, amelyet a háború utáni romániai vezetés tartott fenn a második világháború végének zűrzavaros időszakában, s ahol nagyon sokan vesztették életüket a legembertelenebb körülmények között.
Ezekről az eseményekről szól a szomszédos Hidvég református gyülekezeti termében látható állandó kiállítás és Benkő Levente közíró dokumentumkötete. A fogolytáborban elhalt nem román áldozatok temetését mindig a korabeli hidvégi magyar lelkész végezte, akinek feljegyzései biztos alapul szolgálnak az itt történt kegyetlenségekre, korabeli hírlapok adatai pedig arra, hogy miképpen próbálta megakadályozni az emlékállítást Földvár akkori román polgármestere. Hogy ma a tömegsíron magyar és orosz emlékmű áll, az az akkori hidvégi lelkipásztor Ungvári Barna András, jelenlegi uzoni tiszteletes érdeme.
Barcaföldvár és a hozzá tartozó Szászveresmart magyar jellegű történelmi adatai közül talán csak Székely Mózes (1553–1603) erdélyi fejedelem kegyetlen halálára emlékeztetünk, aki a Habsburg-bérenc Radu Şerban havasalföldi vajdával a két település közti mocsaras területen vívott küzdelem áldozata lett, ahol fejét vették. A csatában, melyet Erdély Mohácsa néven emlegetünk, ahol 4000 magyar és székely vesztette életét. Székely Mózes testét elrettentésképpen a vajda kihelyezte sátra elejébe. Az egyetlen, de rövid ideig uralkodó unitárius székely fejedelmet, látva bátorságát, harci erejét, Weiss Mihály székelygyűlölő brassói bíró mégis saját kertjébe temettette el. Emléktáblája a brassói unitárius templom udvarán látható. Szászveresmarton, a valamikori tiszta szász faluban jelen pillanatban hét szász nemzetiségű él. Lutheránus erődtemplomuk idegenforgalmi értékű, Németföldről vásárolt régi toronyórájuk ma is pontosan működik. A falu mögötti homokrétegekből gazdag jégkorszaki ősemlős-maradványokat mentett meg Croitoru helybeli tanító, amelyeket a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében őriznek.
Restaurálják Földváron a XIII. századinak tartott Marienburgot. A mentőmunkálatokat a Brassó megyei tanács önerőből állja, ugyanis egykoron Földvár volt Barcaság központja. Uniós pénzekből szándékoznának folytatni és bekapcsolni a nemzetközi idegenforgalomba. A teuton lovagok építette várhoz székely-magyarságunknak is volt köze: a tatárdúlás után IV. Béla királyunk újraépítette, negyvennyolcban pedig az ott állomásozó és onnan támadó Heydte császári kapitány csapatát Gábor Áron ágyúzta! 1612-ben Weiss Mihály brassói főbíró és Géczy András vette ostrom alá a települést, és csatát vesztett Báthory Gábor csapataival szemben. Ekkor esett el kilenc brassói diák. Még ma is áll Földváron a Diák-emlékmű. (Tervezte Friedrich Balthes szász műépítész, 1913-ban).
Földváron kevés magyar él. A községhez tartozó Téglagyár-telepen hatvan lélek szerepel a hidvégi magyar lelkész – tiszteletes Nagy János – nyilvántartásában. Lelki gondozásuk családi háznál történik, a földvári önkormányzat ígérte ugyan, hogy erre a célra egy külön termet biztosít, de ez csak szó maradt. Nem működik se Földváron, se a telepen magyar iskolai osztály. A lelkész nem mondott le arról, hogy lehetőséget teremtsen a negyedszáz földvári magyar református hívével való rendszeres találkozásra. Földvárral működő kapcsolatot tart fenn a hidvégi önkormányzat. A község ivóvízhálózatát rácsatlakoztatták a földvári rendszerre, s lépéseket tettek annak érdekében is, hogy Hidvég szennyvizét is az ottani tisztítóállomásra kössék.
