Olyan fogalmak uralják a híradásokat, amelyek a közelmúltban még kevésbé foglalkoztattak bennünket: migráció, illegális bevándorlók, határzár, szögesdrót kerítés, schengeni határok stb. Egymást követték és követik az olykor manipulatív híradások és állásfoglalások, az ember pedig kapkodja a fejét és nem tudja, hogy kinek higgyen, mi legyen a helyes viszonyulása a bevándorlással és egyben a bevándorlókkal, de ugyanakkor azzal a képmutató farizeusi magatartással szemben, amely tetten érhető felelős vezető emberek megnyilvánulásában.
Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb kihívásával kell megküzdenie egész Európának. Nem is nagyon találják a megoldási lehetőségeket a kancelláriákban. De addig is, amíg ez megtörténne, nekünk elsősorban keresztyénként kell megtalálnunk azt a helyes viszonyulási formát, amelyet tanúsítanunk kell ebben a kérdésben. A Krisztust követő ember számára ehhez egyetlen mérték a Biblia tanítása, amely – mindjárt a legelején szögezzük le – nagyon egyértelműen fogalmaz. Hadd álljon itt szó szerint mindaz, amit Krisztus Urunk az utolsó ítéletről szóló beszédében mondott ezzel kapcsolatban: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt 15, 31–46)
Nyilvánvaló, hogy Jézus a jövevények befogadását, az éhezők és szomjazók megelégítését, egyszersmind a bajbajutottak megsegítését nemcsak hogy a keresztyéni könyörületesség cselekedetei közé sorolja, hanem egyenesen az üdvösség feltételéül szabja. Ha tehát komolyan vesszük az Úr szavait és egyben saját üdvösségünket, akkor nem képezheti semmilyen vita tárgyát, hogy befogadjuk vagy sem azokat, akik nálunk keresnek oltalmat és menedéket. Nem dőlhetünk hátra, hogy minket nem érint a bevándorlás kérdése, mert talán időben később ugyan, de biztosan nekünk is szembesülnünk kell vele. Jó lenne, ha már előre felkészülnének erre egyházként, karitatív intézményként, gyülekezetként, de egyénenként is, hogy amikor majd lehetőségünk adódik jót cselekedni, nehogy elmulasszuk.
Persze, lehet kételyeket megfogalmazni, hogy ki valójában menekült, ki csupán gazdasági bevándorló. Ezt a kérdést eldöntendő vannak a hivatalos állami szervek, bízzunk abban, hogy lesz kellő bölcsességük a mérlegelésre. Nekünk inkább arra kell gondolnunk, hogy „nem személyválogató az Isten”, egyformán szereti teremtményeit, ezért nem lökhetünk el magunktól egyetlen segítségért felénk kinyújtott kezet sem, nem zárhatjuk be kapunkat a menedéket kérők előtt. Meg lehet ugyan kérdőjelezni jóhiszeműségüket, lehet összeesküvés-elméleteket gyártani, lehet azokban hinni vagy azokat elutasítani, talán joggal lehet félteni Európát, de teljesen leegyszerűsödik a kérdés, ha arra gondolunk, hogy ugyan Jézus sem adott enni minden éhezőnek, nem gyógyított meg minden beteget, de ahol szükséget tapasztalt, ott lehajolt a segítséget kérőkhöz.
Érdemes azonban megvizsgálni szintén a Szentírás alapján a probléma egy másik vetületét is, ami a már említett hivatalos szervek kérdését illeti. A római levélben Pál apostol azt írja, hogy „nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett”. Két hitvallási iratunk, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás egybecsengően fogalmaz a hatóságok rendeltetéséről, hangsúlyosabban az utóbbi: „Mindenféle hatóságot maga Isten rendelt az emberiség békessége és nyugalma érdekében…  Legfőbb kötelessége, hogy a békéről és a köznyugalomról gondoskodjék s azt fenntartsa.” Aggódva tekintünk az anyaország felé, de megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy ennek tett eleget a magyar kormány, amikor a bevándorlók bebocsátásakor olyan intézkedéseket foganatosított, amelyek miatt méltánytalanul érik bírálatok. Keresztyéni kötelességünk, hogy az igazság mellett szót emeljünk és eloszlassuk azt a tévhitet, hogy Magyarország kerítéssel lezárta a déli határait. Legyen világos, a határátkelőhelyeken eddig is bárki beléphetett az országba, és megteheti ezután is. A cél az, hogy a belépés ellenőrzött és rendezett formában történjen, és ne uralkodjon el a káosz. Nyugodtan kijelenthetjük: Isten akarata, hogy rend és béke legyen a világban, hiszen éppen ő volt az, aki már kezdetben a káoszból rendet teremtett. És arra rendelte a hatóságokat, hogy a rendet fenntartsák. Ezért kell nekünk nem pártszimpátiából, hanem elsősorban bibliai alapon elutasítanunk azt a képmutató magatartást, amely nyomán némelyek rosszhiszeműségből, politikai érdekből, számításból marasztalják el a magyar állami szerveket, akik ha követtek is el hibákat intézkedéseik során, végül is sikeresen ellátták és ellátják azt az isteni rendelésen alapuló feladatot, amellyel, láthatjuk, sok európai ország nem is tud megbirkózni.
A modern népvándorlásnak is nevezett migráció, amelynek napjainkban tanúi lehetünk, nyilván sokkal összetettebb annál, hogy minden általa felvetett kérdésre választ tudjunk adni. De annyit megtehetünk, hogy lehajoljunk az elesett és kiszolgáltatott embertársunkhoz, hogy imádkozzunk értük és azokért is, akik arra hívattak, hogy megfelelő megoldást találjanak a világ ezen bajára.