Ige: Római levél 8, 38–39
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Gondolat:
Isten irántunk megmutatkozó szeretete feltétel nélküli, megelőlegezett szeretet. Ő már akkor szeretett, amikor még a világon sem voltunk, sőt meg sem fogantunk az anyaméhben. De már akkor is ott voltunk az Ő teremtői és megváltó tervében. Teremtény számára ez felfoghatatlan, mert hogyan szerethetnénk valakit, akit nem ismerünk, sőt kívül van a tér és idő lényünket behatároló korlátain? Isten viszont Jézus Krisztus által megnyitotta az eget, és ezzel szétfeszítette, megsemmisítette ezeket a korlátokat, hogy a világ semmilyen külső tényezője ne szakíthasson el minket az Ő szeretetétől. Arra csak magát az embert „tette képessé”, hogy kilépjen szeretetének fénysugarából. Isten szeretetétől tehát csak mi magunk választhatjuk el saját magunkat. Ezért, amíg tart az Ő kegyelmének ideje, éljünk úgy, hogy ne távolodjunk el az isteni szeretet biztonságot nyújtó hatókörétől.
Imádság:
Istenünk, szeretetnek és kegyelemnek Atyja! Hálát adunk neked teremtésünk és megváltásunk csodájáért. Mert hálával tölti el szívünket az a biztos tudat, hogy a te szereteted gazdag forrásából nap mint nap meríthetünk, hogy ez a mennyei fénysugár beragyogja életünket. Kérünk, segíts minket, hogy életünk minden percében ez a világosság vezessen, és ne térjünk le az általad kijelölt utunkról, hanem mindenben, amit cselekszünk, ezt a tőled kapott szeretetet árasszuk szét a világban. Add, hogy általunk is minél többen felismerhessék a te Jézus Krisztusban megjelent szeretetedet. Ámen.
Sánta Imre
