SOMOGYI PIROSKA, Sepsiszentgyörgy. Az illegális bevándorlással kapcsolatosan csak annyit szeretnék elmondani, hogy az én házam az én váram, az én hazám az én házam, és ha veszély fenyegeti, akkor bezárom. Ez történik Magyarországon. Nagyon bántó, hogy Románia kormányfője súlyos sértéseket fogalmazott meg a magyar nép irányába! Talán jobb lenne, ha mielőtt megalapozatlan kijelentéseket tesz ország-világ előtt, tájékozódna és felkészülne.
JÁNÓ ALBERT, Sepsiszentgyörgy. Amikor az RDS kábeltévérendszerből kivették a Hír Televízió műsorát, átváltottam a UPC szolgáltatóhoz, de nem gondoltam, hogy ha a műsorszórásban hiba keletkezik, csak a cég bukaresti központjában jelenthetem, ahol lejegyzik a panaszt, majd várhatom, amíg egy helyi munkatársukat kiküldik, hogy orvosolja a hibát. Ráadásul románul válaszolnak a telefonhívásra – így nem tudom pontosan elmondani, mi a baj, és nem értem, amit válaszként gyorsan elhadarnak. A magyar előfizető nem érdemelné meg, hogy anyanyelvén beszéljenek vele? És miért nem jelenthetem be a panaszt a cég helyi kirendeltségénél? Ugyanis az sem mindegy, hogy ilyen esetben helyi vagy bukaresti telefonbeszélgetést fizetünk.
SZÉP MÁRIA, Sepsikőröspatak. A katolikus temetőben uralkodó rossz állapotokat már alig lehet bírni. Eddig több ízben ellopták az öntött virágvázát virágostól nemcsak a családunk sírjáról, hanem másokéról is. Újabban szeméttelepnek használják a temetőt, amely szent hely: bontott cserepet és rothadt krumplit ürítenek le a sírok mellé. Akkora a burján, hogy ki sem látszik az ember belőle. Miért nem figyel erre az egyháztanács? Akik használják az egyház földjét, tegyék rendbe a temetőt közmunkával, az egyháztanáccsal. Ha valaki külföldről hazajön, azt hiszi, rossz helyre tévedt, olyan riasztó a kép. Legalább mindenszentek napjára fogjanak össze, és tegyenek valamit a temető tisztaságáért, mert szégyen a falura nézve.
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. A keresztény emberek, de főként a katolikus egyház hívei mifelénk minden évben gyászmisén emlékeznek elhunyt hozzátartozójukra halálának évfordulóján, legalább az első évtizedben. Az ima megkönnyebbülést hoz a gyászoló családtagoknak, és úgy gondolom, az ilyen emlékezés még az ellenségeknek sem ok a megtorlásra. A Magyarországot megcsonkító trianoni döntés évfordulóján, 2014. június 4-én maroknyi ember szájából hangzott el a magyar nemzeti ima, és emiatt a román államot képviselő prefektus 5000 lejes bírságot rótt ki a szervezőkre. Csakhogy eltévesztette a címzést, mert az MPP városi szervezete helyett a megyeinek küldte a büntetést, emiatt meg is támadták a bíróságon, és alapfokon el is veszítette a pert. A fellebbezést 2015. szeptember 15-én tárgyalták, el is mentünk sokan, hogy fültanúi legyünk a bírság indoklásának. Sajnos, többen nem bírták kivárni, amíg a per sorra kerül, de mindenki türelmetlenül várja az ítéletet. Nem értjük, hogy egy közös ima hogyan válthat ki ekkora gyűlöletet valakiből...
JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. Mindennap újabb feszültségek termelődnek ki a sok időhúzással, profi népbutítással. Ehhez a magyar érdekvédelmi szövetség nagyon ért: miután megígérték, hogy szeptember elsejéig benyújtják a nehezen összehozott autonómiastatútumot, negyedszázados várakozás után, elölről kezdődik az egész. Itthon vitézkedünk, Bukarestben meghőkölünk, taktikázunk a törvénytervezettel. Megint a kedvező széljárást kell várni, de sajnos, előre borítékolható, hogy egy viharos tornádó visszasöpri, és talán nem is tűzik napirendre, megvitatásra. Konfliktusok alakulnak ki a magyar pártok között is, nem találnak közös utat az autonómiához. Hiába Szili Katalin közbenjárása: sikerült ugyan egy asztalhoz ültetnie a pártokat, de az asztalfőn az RMDSZ ül. Ez a szervezet hozta ilyen helyzetbe nemzeti ügyünket a sok halogatással, ezért jó, hogy az SZNT és az EMNP a polgárokat is bevonva aláírásgyűjtést indít, hogy be tudják végre nyújtani az autonómiatörvényt a parlamentben.