A Hozsánna kórus 1999-ben jött létre, amikor néhányan úgy gondolták, hogy lélekből dalolva próbálják az akkor frissen megalakult Kovászna Vajnafalva Református Egyházközséget szolgálni. Kezdetben csak zsoltárokat, majd világi műveket is tanultak különböző ünnepi alkalmakra és a maguk örömére. Majd rendszeressé tették, tettük a próbákat, és ahogy repertoárunk gyarapodott, úgy váltunk egyre toleránsabbá, megértőbbé egymással szemben.
Felléptünk és fellépünk minden jeles egyházi és városi rendezvényen, ünnepeken. Számtalan meghívást kaptunk más egyházközségekbe is.
Átmeneti korban élünk, mikor a zenei élmények, a kórusban való éneklés a kulturális értékek és saját egészségünk átmentésének eszközei lehetnek. Hisszük, hogy a közös éneklés a legnemesebb összetartozást eredményezi; Kokas Klára megfogalmazása szerint „az ének befonja az énekeseket, körülsimítja selyemszálakkal… a kóruséneklés hangokból szőtt összetartozás”.
A Hozsánna Kamarakórus az elmúlt években tudatosan kereste és meg is találta az utat, a módot ahhoz, hogy közösségekkel hitesse el az örök érvényű kodályi üzenetet: a zene mindenkié! Ezek az alkalmak mind örömünkre is szolgáltak.
Svájci koncertturnénk során is hasonló szolgálatnak tettünk eleget, morzsákat osztogattunk Isten asztaláról, hisz a zene isteni adomány, sokszínű, varázslatos világ. A vajnafalvi egyházközség svájci testvérgyülekezetének, Diessbach református közösségének voltunk vendégei 2015 augusztusának második felében. Ottlétünk ideje alatt öt koncertet tartottunk. Templomokban, gyülekezeti központokban énekeltünk, és csodáltuk – a táj szépsége mellett – az emberi lélek melegségét, nyitottságát. A vendéglátó közösségek (Müncsenbuchsee, Busswil, Faulensee, Diessbach és Ins) megható szeretettel fogadtak bennünket, és velünk énekelték az általuk is ismert dallamú zsoltárokat, néger spirituálékat vagy Taizé-dalokat. Csodálatos volt az oly sokszor csak hangzatos szólamként emlegetett közösséget valóban megtapasztalni.
Minden koncert vagy alkalmi éneklés igazi ünnep lett. Különleges és felejthetetlen élmény volt a találkozás vendéglátóinkkal, a közönséggel, majd a búcsú pillanatai is. Őszinte kíváncsiságuk, nyitottságuk, szeretetteljes, baráti viszonyulásuk nagyon meglepett. Olyan mély élményekkel gazdagodtunk, melyek egy életen át elkísérhetnek. Olyan lángot kaptunk, amely sötét időkben is világíthat, melegíthet.
Gyerő Katalin karvezető és Orbán Lajos lelkipásztor