A Csíki havasokban, az Úz-folyó és számos patak ölelésében fekvő csángó telepre ezen a napon több mint négyszázan zarándokoltak el Székelyföld és egész Erdély területéről. Szentmise-szolgálatában Tamás József segédpüspök Jákob példájáról beszélt, aki megtapasztalta, hogy Isten nem hagyja el őt, és emlékkövet állított.
„Valahogy ez történt Nagy Balázs és az ő családjának az életében is. Amikor megtapasztalták Istennek jóságát, szeretetét – hangsúlyozta Tamás József –, megszületett lelkükben ez a terv, és ennek a tervnek kivitelezése kapcsán megszületett ez a szép kápolna. Valóban így illik hozzánk,  emberekhez, hogy hálásak tudjunk lenni Istennel szemben, tudjuk megköszönni Istennek mindazt, amiben részesít bennünket.”
Sepsiszéki Nagy Balázst tavaly villámcsapás érte, elve­szítette emlékezetét, és hosszú felépülése után döntötte el, hálából kápolnát épít. „Egy esztendeje, lábadozásom időszakában álmomban kaptam az üzenetet, hogy a csinódi kertünkbe kápolnát építsek. Ugyanezen a hajnalon a feleségem is a kápolnaépítés gondolatával ébredt. Sőt, ez a szándék benne már korábban is megfogalmazódott. Mennyivel könnyebb úgy megvalósítani valamit, ha két ember, majd többen és egyre többen akarják.”
A család álma megvalósult, öthektáros kertjük délkeleti sarkában felépítették a kör alakú, öt méter átmérőjű kápolnát, amely nyolc hatalmas rönkre épül, falait ezer kar­hosszúságú, kéregtelenített gömbfa alkotja, amelyet agyaggal tapasztottak össze. Tervezője és építésének irányítója Bara Gergely rönkházépítő szakember, szentélyének berendezője Hajas László székelyudvarhelyi faragóművész.
A kápolnaszentelésre Nagy Balázs meghívta mindazokat, akik a betegsége utáni felépülése alatt imádkoztak érte, illetve akik az építkezésben segítettek. Érkeztek is a zarándokok Székelyföld minden szegletéből és távolabbról is. Csinód háromszázhúsz lelkes lakossága ezen a napon megkétszereződött. A helyiek azt mondták, a kápolnaépítés számukra nagy öröm, mert ezáltal sokan és sok helyről jöttek fel hozzájuk a havasra, megismerték az ő életüket, és erősítették hitükben, hogy a nehézségek ellenére is megmaradjanak. Rusz Aurélia, a helyi Szentháromság kápolna harangozója, aki szombaton az új kápolna kis harangját is megkongatta, lapunknak azt mondta, „nagy öröm, hogy Nagy Balázsék idekerültek, a felesége jó tanító, két unokám is odajár az iskolába, s nekünk is jó, mert ez a kápolna még egy hely, ahol találkozhatunk egyik a mással.”
A kápolnaépítésben nyújtott segítségért Nagy Balázs elsősorban családjának mondott köszönetet, majd  név szerint említette mindazokat, akik követ hordtak, faanyagot adtak, a zsindelyt készítették, faragtak, festettek, a terepet igazították. Ácsok, asztalosok, kovácsok, napszámosok, önkéntes segítők dolgoztak a nyáron Nagy Balázsék telkén, mások távolról támogatták pénzzel, anyaggal, művészi alkotásokkal a kápolna építését, szépítését. A család hálás a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek is, „amelynek lényeges támogatása nélkül nem avattunk volna ezen a napon kápolnát.” Nagy Balázs bejelentette, a kápolnaszenteléssel egy időben útjára indítják a Gyarapodó magyarság nevű mozgalmat és a magyar keresztfiú/magyar keresztleány kapcsolatrendszert, amely hozzájárul majd a tudatosan vállalt gyermekáldáshoz.
A kápolnát felszentelte Tamás József segédpüspök és megáldotta Szövérffy István illencfalvi református lelkész. Pál Vilmos Barna csíkszentgyörgyi plébános, alcsík-kászoni főesperes pedig a kápolna jövőjét illetően azt kívánta, „adja a jó Isten, hogy aki ide betér imádkozni, az kilépve már más ember legyen, a magyarságért, a kereszténységért élni és tenni akaró ember.”