A paradoxon az, hogy míg egyre több embert gyógyítanak meg a régi korokban gyógyíthatatlannak tartott betegségekből, addig egyre többen hunynak el fiatalon a túlfeszített élettempó következtében. A szív- és érrendszeri betegségek csak a jól nyomon követhető betegségforrások, de az immunrendszeri és pszichikai problémák — öngyilkosság, szenvedélybetegség stb. — jelentős hányadát képeznék a megbetegedéseknek, elhalálozásoknak, ha bizonyításukra időt, pénzt és energiát szánnának.

,,Az idő pénz" — tömörít a profit- és teljesítményorientált társadalom, az időhiány meg betegség, állítják a lélekbúvárok, a keleti vallásfilozófiák, kultúrák.

Hogy kinek van igaza, ki-ki felmérheti saját bőrén.

Igaz, hogy pénzzel sok mindent meg lehet vásárolni: fiatalságot, gyógykezelést, de az eredeti állapotot egyikkel sem lehet visszavarázsolni.

,,Állandó időhiányban szenved" — mondják arról, aki kapkod, akit szorítanak a határidők, aki sok mindent szeretne megvalósítani egyszerre. Rossz és káros lehet ez mégiscsak, ha szenvednek tőle, mi hát a megelőzés módja?

Egyszerű a recept: a helyes választás, döntés és az alkalmankénti lemondás. Választani azt, ami fontosabb, de nem csak a megélhetést, hanem a jobb közérzetet és túlélést is szem előtt tartva.

A megélhetés mércéjét mindig a társadalom alakítja, de a túlélés mércéje az egyéntől is függ. Így előfordulhat, hogy csak az új bútorról, kocsiról kell lemondani, és máris több idő marad a gyerekekre, a regenerálódásra.

,,Azért teszem, hogy több jusson a gyerekeimnek" — hangzik el gyakran, holott az újabb játék, a túl korai számítógép-vásárlás helyett jobban fogna a közös kirándulás, játszás, mindenki épülésére az is a közös tevékenység, ha együtt javítjuk meg a régi készüléket.

A nézőpontok és módszerek megváltoztatásával időnk és energiánk megsokszorozódhat: ,,Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogy élünk." (J. Krishnamurti)