Középiskolás korom óta nyerte el tetszésemet a grafológia tudománya. Azóta sikerült több megvásárolt szakkönyv és elemzésgyakorlás révén gyarapítanom ismereteimet.
Nem szívesen hozakodom elő vele, mert azonnal kérik saját írásuk elemzését az emberek, s ha kellemetlen minősítést (is) kell mondanom, megsértődnek, mert eleve minden ember tökéletesnek képzeli magát.
Akárcsak az emberi kultúrtörténelem valamennyi ismerete, a grafológia — íráselemzés — a messzi ókorba nyúlik vissza, de a kriminológiában és a munkaadó alkalmazási eljárásában a kézírásban kifejeződő személyiségkép a XX. század vívmánya, korszerű szinten L. Klages és M. Pulver ún. német iskolája alapján. Ma már az orvostudománynak, elsősorban a lelkibetegségek okainak feltárásában is nagy segítséget nyújt.
A grafológiát meg lehet tanulni: mit jelent az írászóna, a kötésmód, a nagy vagy kicsi karakterű írás, a felső és alsó szárak formája, nagysága, a nyomaték stb. De a neheze az összkép értelmezése. Az elemzés végkövetkeztetése nem egyenlő a részletek összeadásával. Minden írás mindenekelőtt negatív vagy pozitív minősítést kap az összkép alapján. Ez dönti el az illető személyiségének kedvező vagy kedvezőtlen megítélését. Csupán ,,ízelítőül" — kóstoljunk bele. Mivel az aláírás mintegy ,,kvintesszenciája" az írásnak, azt mutatjuk be és értelmezzük. Általában: ha az aláírás nem különbözik a szövegírástól, nyíltságra, az írottak tekintetében őszinteségre utal. Az elnagyolt, olvashatatlan írás a magát indokolatlanul nagyra tartó, rejtőző ember kézjegye.
Nos, tehát lássuk nagy zeneszerzőnk, Bartók Béla aláírását: a vezeték- és keresztnév egybekötése a hivatás és magánélet egybeforrottságát jelenti. Albert Einstein aláírása után pontot látunk. Annyit tesz: nem tűrök ellenvéleményt, megmondtam, ,,punktum"! Thomas Edison felfelé ívelő kezdő T betűje a magasba törő, rendíthetetlen kutatóé, de ha ez a vonal kampóban végződne, magának való, önző emberre utalna.
Paráfnak nevezzük a végvonalakat. Íme két ,,közemberi" aláírás. Az Erika nevű hölgy alighanem saját fontosságát hangsúlyozza, de elkülönülési, magát sokszorosan alátámasztó bizonytalankodását is. Lászlóné hangsúlyozza, hogy nem vénlány és nem özvegy (vagy elvált), de figyeljük meg, a ,,né" szócska kissé elkülönül a ,,László"-tól. Baj lehet itt a házassággal! És így tovább. Bele lehet szeretni ebbe a tudományba!
