A madár hossza huszonhét centiméter. A fiatalok fején a vörös folt kisebb, farkuk rövidebb, íriszük halványbarna. Őshazája Új-Zéland mindkét szigete és a környező szigetek. Természetes élőhelyén, síkvidéki erdőségekben többnyire nagy csapatokat alkot. Tápláléka gyümölcs, magvak, bogyók. Gazdasági kártétele miatt a farmerek sokáig üldözték, minek következtében a populáció megcsappant. Ekkor néhány ottani tenyésztő titokban hozzáfogott tenyészteni, így a faj fennmaradhatott. A természetben a nagy pusztulást úgy próbálták egyensúlyozni a madarak, hogy nyolc-tíz tojást is tojtak.

Mikor hozzám került egy pár kecskepapagáj, meglepődtem, hogy nyolc tojást tojt, és mind a nyolc magos volt. A másik meglepetés az volt, hogy alig tollasodtak ki a fiókák, máris új tojásokat rakott le a tojó. Erre nem számítottam, és mivel kinti röpdében voltak, a tél beállta csupaszon érte volna a fiókákat. Így pótanyaságra kényszerültem: mesterségesen neveltem fel őket. Mondhatom, nagyon jámborrá váltak. Hiába tettem be a fajtársaikhoz, mihelyt megláttak, rögtön rajtam voltak, és ez így van ma is.

A kecskepapagáj nem félénk, inkább kíváncsi természetű, röpte gyors, kissé hullámzó. Kifejezetten mozgékony voliermadár, rendkívül gyorsan fut a röpde oldalán. Tápláléka magkeverék, amit zöldséggel, gyümölccsel kell kiegészíteni, szereti a lisztkukacot is.