A 143 jelen levő képviselő közül 81 igent, 62 nemet mondott a törvényre. Szlovákiában utoljára 42 éve szabályozták a sajtójogot, az új törvény június elsején lépne hatályba.

Az új törvényt rendkívül indulatos vita előzte meg, mert az ellenzék úgy látja, hogy a médiával háborúzó Robert Fico kormányfő ezzel a törvénnyel akarja elverni a port a szólásszabadsággal és a vélemény szabadságával élő médián. A három ellenzéki párt úgy döntött, hogy csak akkor támogatja a Lisszaboni Szerződésként ismert európai reformszerződés ratifikálását, ha a médiatörvényt az elvárásainak megfelelően átírják.

,,A kormánypártok csak egyetlen érdemi engedményt tettek, a többi csak kozmetikázás, az egész úgy ahogy van, elfogadhatatlan" — mondta a szavazás után az MTI-nek Bárdos Gyula, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) frakcióvezetője, akinek meggyőződése, hogy ha az ellenzék a médiatörvény átírásához ragaszkodva nem obstruálja a Lisszaboni Szerződés ratifikálását, akkor még botrányosabb médiatörvény születik. A médiatörvény elfogadása után az MKP-frakcióban egyesek állítólag úgy látják, hogy ezek után a Lisszaboni Szerződés bojkottja okafogyottá vált. Miután a házelnök közölte, hogy az európai reformszerződésről még ezen az ülésen szavaztatni fog, a két szlovák ellenzéki párt azonnal jelezte: nem vesznek részt a szavazáson.

A hónapokig húzódó vita során Robert Fico szellemi hajléktalanoknak és prostituáltaknak nevezte az újságírókat. A törvény tervezetét több nemzetközi intézmény, elsősorban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadságot felügyelő képviselője, Haraszti Miklós bírálta, aki a módosítások érdekében tárgyalt is Pozsonyban. Fico néhány napja harmadrangú tisztviselőnek nevezte Harasztit, mellőzve azt a körülményt, hogy Haraszti az EBESZ tagországaitól, köztük Szlovákiától is mandátumot kapott arra, hogy fellépjen a sajtószabadságot korlátozó ambíciók ellen.

A koalíció minden ellenzéki módosítást elvetett, így jelentéktelen változtatásokkal megmaradhatott a törvény egyik legkifogásoltabb fejezete, miszerint a közszereplők médiaközlésekre adott válaszait, cáfolatait akkor is kötelezően közölni kell, ha azok igazságtartalma megkérdőjelezhető, vagy ellenkezik a valós tényekkel. Erre a helyreigazítás létező intézménye is elegendő — állította az ellenzék.

Szakértők korábbi értelmezése szerint az új médiatörvény akkor is az utolsó szó kimondására jogosítja fel a válaszadókat, ha válaszaik félrevezetőek, nem vagy csak részben rögzítenek valós állapotot, nem állítanak igazat. A vitában elhangzott ellenzéki vélemény szerint a törvény ,,a politikusokat és a bűnözőket hozza kedvező helyzetbe: a visszaélés lehetőségét kínálja fel nekik". Figyelemre méltó, hogy a törvény azon alkotmányos jogától fosztja meg a szerkesztőséget, hogy a kényszerből közölt válaszokra még reagáljon. A válasz közlésének megtagadása esetén a szerkesztőségre körülbelül egymillió forintnak megfelelő pénzbüntetés (150 000 korona) róható ki.