Kovásznán a belvárosi református templom kertjében, az 1848–49-es hősök emlékművénél emlékeztek az aradi vértanúkra. Az enyhe eső ellenére nagyon sokan részt vettek a rövid ceremónián, világi és egyházi elöljárók, polgárok között szép számmal voltak a fiatalok.
Szónokként Simon István tanár lépett az egybegyűltek elé. Szerettük, szeretjük azokat, akikre emlékezünk, szívünkbe zártuk mindazokat, akik a bécsi udvar megtorló intézkedéseinek áldozatává váltak. Szerették hazájukat, szabadságukat, életüket is feláldozták ezért. Én milyen áldozatot hozok a hazáért? – tette fel a mindenkire vonatkozó kérést. Október hatodika lángra lobbantja a szabadság szikráját, a közös érdekekért való harcra biztat, ugyanakkor széthúzás helyett összefogásra buzdít – hangoztatta.
A magyarságot sokszor feláldozták, a török háborúknak, 1848–49-nek, de a 21. századnak is a magyarság az áldozata. A magyar nemzetet megölni nem lehet, október 6-nak lelke van, árthatnak a testnek, de a lelkünket el nem vehetik – mondta beszédében Orbán Lajos vajnafalvi református lelkész.
A megemlékezésen közreműködött a Pastorala kamarakórus Gyerő Katalin vezényletével, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpadja Molnár János vezetésével, a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ zenészei Kolozsi István irányításával, a kovásznai ifjúsági fúvószenekar Kertész Barna karmester vezetésével, díszőrséget a Havadtőy Sándor cserkészcsapat tagjai álltak. A rendezvény koszorúzással, himnuszénekléssel ért véget.
