Tömjénfüstben ködlik a szószék
s a kétágú fekete gyertya.
Nyelvünk huszita máglya–
Venyigék között a kelyhet
ki felé emeled, te pap?
Elaltattad már rég az Istent!
Szemére tetted ostyáidat.
Júdáspénz lett a lelkünk.
Zörgesd, zörgesd csak perselyed.
Támaszd sírkővel kapuinkat.
És jelszót is rá: SZERETET.
Harangok hazátlan hangja
a száműzöttet befogadja.
A vízesés sziklái alatt
pogánybibliát fordítanak.
Emelj a napnak házat.
Cserepezd be az éjszakánkat.
Háromszögbe zárt szemünk:
sorsátkozó címerünk.
Köszöntjük a hetvenéves
Kovács István költőt, történészt