Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska meg egy jércike; amint ott kapargáltak a szemétdombon, megtalált a jércike egy szem kökényt, el akarta nyelni, megakadt a torkán, elkezdett fulladozni, kérte a kakaskát:
– Eredj, kakaskám, hozz a kúttól vizet, mert mindjárt megfúlok a kökénytől.
Elment a kakas a kúthoz.
– Kút! Adjál nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
– Nem adok biz én, míg nekem a fától zöld gallyat nem hozol.
Elment a kakaska a fához.
– Fa! Adjál nekem zöld gallyat, zöld gallyat adom kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
– Bizony nem adok én – felel neki a fa –, míg nekem a szép leánytól koszorút nem hozol.
Elment a kakaska a szép leányhoz.
– Szép leány! Adjál nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem zöld ágat, zöld ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a kökénytől.
– Bizony nem adok én, míg nekem a vargától cipőt nem hozol.
Elment a kakaska a vargához.
– Varga! Adjál nekem cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád érte koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
– Nem adok addig, míg nekem a molnártól csirizt nem hozol.
Elment a kakaska a molnárhoz.
– Molnár! Adjál nekem csirizt, csirizt adom vargának, varga ád nekem cipőt, cipőt adom szép leánynak, szép leány ád nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
– Nem adok addig, míg nekem a disznótól hájat nem hozol.
Elment a kakaska a disznóhoz.
– Disznó! Adjál nekem hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád nekem csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád nekem cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád nekem koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a kökénytől.
– Nem adok biz én, míg a szolgálótól moslékot nem hozol.
Elment a kakaska a szolgálóhoz.
– Szolgáló! Adjál nekem moslékot, moslékot viszem disznónak, disznó ád érte hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád érte csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád érte cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád érte koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád érte vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a kökénytől.
A szolgáló adott neki moslékot, moslékot vitte disznónak, disznó adott neki hájat, hájat vitte molnárnak, molnár adott neki csirizt, csirizt vitte vargának, varga adott neki cipőt, cipőt vitte szép leánynak, szép leány adott neki koszorút, koszorút vitte fának, fa adott neki ágat, ágat vitte kútnak, kút adott neki vizet, vizet vitte pityikének, de a pityike már akkorra megfulladt a kökénytől.
Ha a pityike meg nem fulladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
