azt nem szabad a ökörnek – tartja egy régi (és időtálló) szállóige, amely, úgy tűnik, az Európai Unió agrárpolitikájára is érvényes. Ugyanis vannak egyesek (az unió alapító tagországai) és kettesek (a nemrég csatlakozott országok). Egyeseknek sok mindent szabad, s zsebükbe jelentős összegek jutnak az uniós költségvetésből. A ketteseknek egyre kevesebb a lehetőségük, meg kell érteniük, el kell fogadniuk, hogy csak másod- vagy akár harmadrendű uniós gazdákként kezelik őket.
Azt már rég megszoktuk, hogy a területalapú, illetve állatok után folyósított támogatások itthon vékonykák, Nyugaton – sőt, már velünk határos országokban is – sokkal jelentősebbek.
Nézzünk néhány összeget. Idén a romániai gazdák SAPS alapkifizetése 77,08 euró hektáronként. Az unió tagországainak átlaga ezzel szemben meghaladja a 250 eurót. Máltában – a törpeországban – megközelíti a 600 eurót, Hollandiában a 450-et, Magyarországon a 140 eurót. Románia 2007-es uniós csatlakozásakor az uniós direkt kifizetések 25 százalékával kezdte a gazdák támogatását. Akkor azt mondták, a fokozatos növekedés során 2016-ig elérjük a 180 euró/hektár támogatást. Elérjük?
A tejpiaci krízis következményeit a hazai gazdák is kegyetlenül megérzik. A tej felvásárlási árát sok esetben ötven banira csökkentették a feldolgozók, jól jár az a gazda, aki egy lejt vagy ennél néhány banival többet kap. A székelyföldi gazdák számítása szerint egy liter tej előállítása 1,2 lejbe kerül – úgy látszik, a termelési költség Spanyolországban, Romániában is hasonló értékek között mozog. A támogatás szintje viszont meredeken különbözik. Évi 4000 liter tejet adó tehén után, a frissen leosztott uniós plusztámogatásnak köszönhetően esetleg 140–150 lejes többletszubvenciót kap (ha kap) a hazai gazda. A spanyol pedig 1350 lejnyi összeget. Ki is itt az ökör?
