A mindenkinek elégséges élelemre mások a sok veszélyt hordozó génmódosításban látják a lehetőséget, vagy pedig betonrengetegek mélyének szuroksötétjében mesterséges fénnyel, tápszerben kísérelnek meg zöldséget-gyümölcsöt nevelni...
Holott létezik egy kézenfekvő lehetőség, ami már elejétől fogva adott: az anyaföld fölé hajolás (amikor az ember érzékeli teremtője jelenlétét is), az önellátás, őseink igen takarékos és kíméletes módszerei. Melyekkel semmi sem vesz kárba, és mindennap van, amit az asztalra tenni. Minden családban. Helyben termelt élelmiszert, mely nem vegyszerek tömkelegéből összekotyvasztott, hanem maga a napfény, a levegő, a víz, a föld.
Hogy ez túl nehéz lenne? Mert nincs, ahol? Mert nem is értünk hozzá?
Ennek cáfolatára álljon itt egy városon lakó, de falusi talpalatnyi örökségét megművelő székely asszony eligazítása az idén első ízben maguknak zöldséget termelő fiataloknak és hatvanon túli, de ugyancsak kezdő anyjuknak: Ne filozofáljatok sokat, vessétek el a magot, s a többit majd meglátjátok.