A panaszos az újságban megjelent cikk előtt már kizárattatott a tulajdonosi társulás tagjai közül azon gyűlés után, amelyet a rendőrség kérésére tartottunk, és ahol a rendfenntartó közeg munkatársai is részt vettek.
A cikket a lakóbizottság és én, Bíró Tibor mint gondnok, és mint lakó is, újabb támadásnak minősítjük. Ezúttal a gáz bevezetése a gond, de Bogyó Imre máshova letett panaszaiban a részére kiszámolt közköltség hibás voltára gyanakszik, és minden siránkozása, levele, feljelentése úgy végződik, hogy szeretne — ha lehetne, egyedül vagy valaki jelenlétében, jelen esetben könyvelési szakértő bevonásával — könyvviteli alapellenőrzést végezni vagy végeztetni, mert szentül meg van győződve arról, hogy a könyvvitel hibás. Dacára annak, hogy többszörös ellenőrzések után sem igazolódott be a feltevése.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy ahol nem ismerik eléggé a panaszost, és csak hiányos tudással rendelkeznek az idevonatkozó előírásokról, ott buzgón segíteni próbálnak.
Például: a rendőrségi alkalmazott könyvviteli szakértőt ajánl, az újság cikket ír, jó barátok segítenek románul megírni a feljelentéseket, mert ő nem beszéli a román nyelvet — de senki sem tudja a feljelentések címzettjei közül, hogy a másnak címzett feljelentés alkalmával az ő munkáját is bírálják, és nem is kismértékben. Így a rendőrséget tévútra vezeti egy általa el nem olvasott törvényszéki végzést bírálva, a könyvviteli szakértő munkája sem jó, mert a panaszos jobban tudja, a bírók is rossz határozatokat hoznak, ezért a sok eredménytelen fellebbezése. Nagyon hosszú volna a cselek, trükkök, félrevezetések, okoskodások teljes felsorolása.
Kérdéseim: senki sem tudja megállítani a feljelentéseket gyártó Bogyó Imrét? Meddig kell tűrnie a lakóközösségnek ezt az áldást? Meddig dolgoztatja az adófizetők pénzén azokat a köztisztviselőket, akiket a panaszok megoldásával bíznak meg feletteseik, bár már előre tudják, hogy értelmetlen munkát végeztetnek?
Hozzátartozói, rokonai biztosan nem örvendenek e beidegződött ténykedésének, hiszen már csak a név hallatán másra gondol az ember.
Megoldások persze vannak, és ha valaki nem hobbiból, rosszindulatból, oktalanságból vagy irigységből jelentget, hanem meg akarja oldani a saját gondját, akkor az az első, hogy lakást cserél. Így két dolog oldódik meg: lesz gáz, és megszűnik a velünk való oktalan vita. De van még más megoldás is, például az, hogy ne romboló, hanem hasznos tagja legyen mindenki annak a közösségnek, ahol lakik. Ennek érdekében nem feljelentéseket kellene írnia, nem sírnia kell mindenütt és mindenkinek, hogy oktalan álma nem valósul meg, hanem be kellene illeszkednie abba a közösségbe, amelynek része, és akkor nem közösítenék ki, mint ahogy azt a lakótársai már megtették vele, érdeme szerint. Ez viszont 70 éves kor után csak keveseknek sikerülhetett.
BÍRÓ TIBOR, Sepsiszentgyörgy
