A magyar parlamenti delegációban szocialista, fideszes, kereszténydemokrata és szabad demokrata képviselők is részt vesznek, ami a romániai út alapos előkészítésére vall, s a csángó oktatási ügynek magyar, román és európai dimenzióba emelését szolgálja, ami, különösen az utóbbi időben kipattant moldvai magyar oktatásellenes provokációk légkörében, rendkívül fontos és igen üdvös.

A látogatásnak akarva-akaratlan van némi mellékzöngéje is. A hangulatrontás szándéka nélkül mondjuk, hogy a mostani út székelyföldi programja mintegy ellenpontozni kívánja azt a politikai válságot, amely Magyarországon éppen annak a pártnak a politikai súlyát erodálta, amelynek Szili Katalin egyik prominens képviselője. Pillanatnyilag egyedül ő az a számba vehető magyarországi személyiség, aki eddigi — igaz, az ügyre nézvést többnyire eredménytelen — megnyilvánulásai révén szívesen látott vendég, s a maga hatáskörében próbál is javítani a magyar—magyar kapcsolatok mostani állapotán. Jellemző, hogy a küldöttségben MDF-es képviselő nem vesz részt, holott ennek a pártnak az elnök asszonya nagy búcsújáró hírében állt, amíg el nem játszotta az erdélyi kártyát. Azt se hagyjuk szó nélkül, hogy a legnagyobb politikai és választási slamasztikába keveredett Kóka János szadeszes pártelnök is ezt az időszakot látta alkalmasnak, hogy Bukarestbe látogasson kormányfői szinten, és Markó Béla RMDSZ-elnökkel gazdasági és pártközi ügyeket egyeztessen. Eörsi Mátyás párttársának erdélyi kalandjai után ő sem választhatott transzszilván színhelyet e hirtelen találkának.

A két látogatás érzékenyen jelzi az otthoni pártbecsület és tekintély helyrefoltozásának szándékát. Az otthoni szennyes tisztára mosására és kivasalására az előző évek történései után Erdély alkalmatlan ugyan, de némi szimpátiaszerzésre van esély. Különösen a csángó iskolaügy felkarolása a maga tárgyi valóságában, de szimbolikájában is rendkívül fontos, és ebben a folyamatban Szili Katalinnak nem kevés szerepe van.