Veletek voltam aznap, mikor a Bem-szobornál
magyar és lengyel zászlók alatt ujjongtatok.
Nem tudom, közületek ki él még és ki holt már,
midőn elnémult minden, csupán a tűz ropog.
A nagy kavarodásban, Déry, te kerestél
aggódva telefonon: bajom nem esett-e?
s hallottam a hangod még a Parlamentnél
mint utolsó kiáltást az éterbe veszve.
Mi, lelkiismerete a történelemnek,
hallgatunk – államérdek ez a néma beszéd…
Hol a felkelők hamván keserű füst terjeng,
a végső mítosz összedőlt. De Bem emléke ép.
Fordította: Gömöri György
