Az idény a többség számára lejáróban (keveseknek tart egész évben), mégis meg kell jegyeznem pár dolgot a sepsiszentgyörgyi biciklizéssel kapcsolatban. Próbálnék nem negatívan viszonyulni a dologhoz, de nem tudok. Voltam Csíkszeredában, betértem az első utcán, és pár méter után rá kellett jönnöm, hogy egyirányú forgalomban nem tudok a városközpontba jutni. Miután észrevettem a bicikliutat, folytonosan, kényelmesen értem el a célomig, mindenhol ki volt festve, a gyalogátjárón pedig megmagasítva. Biztonságban éreztem magam, és – ezt hangsúlyozom – sehol nem jelentettem veszélyt a gyalogosokra, az autók sem énrám. Biztos, a csíkszeredaiak másképp gondolják, de én ezt tapasztaltam. Ezzel szemben Sepsiszentgyörgyön nem használom a biciklisávokat.
Először is: nem összefüggőek. Nincsenek kifestve. (De most nehogy valakinek eszébe jusson kifesteni őket, mert jön a tél, és a kutya sem fogja használni.) Már írtam erről, de most konkrétabbra fogom. Az állomásról a Széchenyi téri villanyrendőrig a járdán megosztott bicikliút veszélyes a gyalogosokra nézve, így kifestetlenül még jobban. A buszmegállóban szóváltásba keveredtem egy öreg makacs székellyel, aki egyszerűen nem volt hajlandó egy méterrel arrább várni  a buszt. Ha elütöm, az kinek jó?
Másodszor: első bicikliútjaink egyike a Sepsiszentgyörgyöt faluból várossá emelő két gyárunk előtt halad. A történelmi múltú, de már lecsúszott dohánygyár és textilgyár előtt szép, kényelmes és jól elhatárolt helyen lehet biciklizni. De mikor a sáv eltér a központi piac irányába, ott ér véget, ahol két egyirányú utca van: az egyik (a Bánki Donát) a piac felől, másik (a Gyár utca) a tömbháznegyedtől jön. Ott a biciklisnek fel kellene szívódnia, mert továbbmenni a román közlekedési szabályok szerint nem tud.
Harmadik, de nem utolsó észrevételem a Kórház utcán le- és felhaladó bicikliútra vonatkozik. A trendiséget majmoló sznobság határát súrolja ez az állítólag komolyan megtervezett kerékpáros sáv. És most nem a fákra gondolok – azokat mindenki fényképezgeti, poénkodik rajtuk (én is, elismerem) –, hanem az elpocsékolt pénzre. Mert kinek készült az az út?  Például nekem. Ha nincs időm kiadósabb biciklizésre, mert termelő cégnél dolgozom, és csak a délutánjaim szabadok, akkor a hosszabb út helyett sorra veszem Sepsiszentgyörgy meredek utcáit, és végigtekerek rajtuk. Edzésből. A Kórház utcán, aki lefelé jön, biztos, nem fogja használni a bicikliutat, két perc, és lesuhant, felfelé pedig annak a néhány elszánt kerékpárosnak nyűg átjutni az út túlsó oldalára, átvágni egy nagyon forgalmas úton, és még  fel is kínozni magát a Kolcza vendéglő előtt. Szóval, inkább kényelmesen körbemegy, a városi busz útvonalán.
Mi a megoldás? Nem kell divatból kitermelt bicikliút, ha a város szerkezete nem engedi meg. Inkább  készítsünk bicikliutakat a városon kívülre, ott van hely elég, és valahogy odaérünk városi biciklisáv nélkül is. Vezessen át a bicikliút erdőn, mezőn, kaszálón, ahova gyermekeinket biztonságban elengedhetjük, vagy velük együtt tekerhetünk a friss levegőn, amit a kocogókkal is megoszthatnánk. Most megint választások jönnek, és megint téma lesz az Olt gátján végighaladó bicikliút. Ne csak pártpropaganda legyen!
Lehetne esetleg turistacsalogatónak fákat ültetni a meglevő városi bicikliutakra, mert a furcsaságok vonzzák az embereket. Unatkozó holland bringásokat lehetne idecsalogatni, hogy kerülgessék a fákat a biciklisávon, mert náluk biztos nincs ilyen. Na jó, ezt viccnek szántam...
Remélem, más is rájön, amire én, hogy biciklizni csodálatos. Másik reményem, hogy a pályázati pénzek  felhasználása előtt nemcsak vasárnapi és sznob, hanem tapasztalt és profi bringásokat is megkérdeznek, mert szép számban élnek városunkban. Vagy olyanokat, mint én, aki csak imádok bringázni.
A Csillagösvénytől a Hadak Útjáig Bringás Klub tagjaként (ott vagyunk a Facebook-on is) maradok tisztelettel:

Tompa Ernő, Sepsiszentgyörgy