Székely Ferenc: Halottak napja

2015. október 31., szombat, Kultúra

Mennek,
jaj, de keservesen mennek
az öregek a hegynek
ezen a napon,
kutyasikálta
kaptatón,
szájuk szélén imával;
találkoznak a halállal.

Kopjafán angyalok,
kezükben fehér bot.

Hátra sem néznek,
csak mennek, mennek –
csupasz fákon keresztek,
gyertyák fénye
jegenyén,
bánatmadár
ősz egén.

Úgy mennek szegény öregek,
csak lépnek-lépnek,
hangjuk elvész,
nem is beszélnek,
tán dúdolnak valamit,
de senki sem tudja, hogy mit…

                Lila madár, lila madár,
                Énéletem lassan lejár.
                Isten örök, Jézus velem!
                Feléd nyújtom – fogd a kezem!

S míg a síron csonkig
ég a gyertyaszál,
lassan odakuporog
melléjük,
fölnéz,
s mint nyüszítő eb,
botjukra támaszkodik
a halál.

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2015-10-31 00:00 Cikk megjelenítése: 1697 Olvasóink értékelése: 0.03 Szavazatok száma: 32

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2015-10-31: Kultúra - :

Iancu Laura: Novemberi eső (Halottak napja)

Különös, hogy a morcos, esős november nem szomorítja hangulatom, sőt, összhangban látom a körülölelő sokaságot. Veszélyes mégis a november. Minthogy a legkisebb sejtem is a szakrálisra irányul, én az őszutó havát a koporsóhoz látom hasonlónak. Nem tehetek arról, hogy szeretett virágom a krizantém, vagy hogy a gyertyafény önemésztő világítása alatt élem életem. Nem tehetek arról, hogy én vagyok a november. De amikor temetőben járok, megbotlik bennem a harmónia, uralomra tör a búslakodás, és fölnyitnék minden sírfedőt.

Következő írásunk

2015-10-31: Magazin - Fekete Réka:

Gáspár Csaba az egyszerűséget szereti

„Amikor egy zenében gondolkodom, az első dolog, hogy kivel és milyen hangszerelésben készítenénk el az adott dalt, utána jön a kidolgozás, amikor bele kell vinni olyasmit, ami rólunk szól” – avat be az alkotási folyamatba Gáspár Csaba, aki a 45. nagyszebeni dzsesszfesztiválon tartott versenyen énekesként a zsűri különdíját érdemelte ki. A sepsiszentgyörgyi zenésszel a hozzá közel álló műfajokról, zenei világáról beszélgettünk.