Tizenkét évig volt tanulója a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumnak, majd a brassói Transilvania Egyetemen végzett zenepedagógiát, utána pedig hegedű főszakot. Klasszikus és népi hegedűt tanít a népművészeti iskolában, zenélt a Transylmania zenekarban, az Evilági együttesben, közreműködik a Sepsi kamarazenekarral, hegedül egy kvartettben, részt vesz különböző zenei projektekben, stabil zenekarként az ImproVíziókat említi. Gáspár Csaba egyszerű embernek tartja magát, az egyszerűt és a szépet szereti a zenében is. Úgy tartja, az, hogy több műfajban énekel és zenél, javára válik, mert mindenikből lehet tanulni, „a sokszínűség segíti a fejlődést, és erre Sepsiszentgyörgy különösen alkalmas, hisz itt számos jó zenész van, akik sokféle muzsikát játszanak”. A szebeni dzsesszfesztiválra nem kimondottan a versenyért ment, hanem hogy megismerjen fiatal zenészeket, találkozzon a szakma legjobbjaival. Természetesen örvend a zsűri értékelésének, a különdíjnak, de hangsúlyozza, ezt nem egyedül érdemelte ki, Várhelyi Attila zongora- és Vitályos Lehel nagybőgőjátékával volt teljes a bemutatott három dal, az egyikben az ének mellé belejátszott hegedűvel is. A versenyen angol standardokat énekelt, a gálán ellenben Kovács Ferenc szerzeményét, a Somogyi áldásost mutatták be (meghallgatható a sibiujazz.eu honlapon).
Célként és egyfajta zenei hitvallásaként Gáspár Csaba megfogalmazta: „Az utat az alkotásban látom, saját dalokat írni, a zenélésben pedig akkor érzem legjobban magam, amikor zenésztársaimmal egymásra hangoltan játszunk, nem akarunk nagy dolgot, csak egyszerűen engedjük érvényesülni a belőlünk kiáramló hangzást.”