Farcádi Botond
Akár én is köztük lehettem volna – jegyezte meg egyik barátom a bukaresti tragédia másnapján. A zenekar az egyik legtehetségesebb romániai metálegyüttes volt, Sepsiszentgyörgyön is felléptek már, ha éppen Bukarestben tartózkodik, valószínűleg maga is elmegy a zenei eseményre.
Döbbenet és gyász lett úrrá az országon, miután a bukaresti Colectiv Klubban a Goodbye to Gravity együttes koncertjén tűz ütött ki, amelyben tegnap esti jelentések szerint harmincan meghaltak, százötven személyt égési sérülésekkel szállítottak kórházba, kilencven beteg állapota pedig még tegnap is válságos volt.
A tragédiáról szóló hírekben pedig egyre fájdalmasabban sejlik fel azon törvénytelenségek, mulasztások sorozata, az az elképesztő felelőtlenség, amely ártatlan fiatalok halálához vezetett. Mert kiderült: a klubnak nem volt tűzrendészeti engedélye, az ipari csarnokból kialakított teremben nem voltak vészkijáratok. Szakemberek szerint ekkora alapterületű helyiség esetében legalább hat kivilágított vészkijáratra lenne szükség, ezzel szemben egyetlen ajtón próbált kijutni több száz résztvevő. A hatóságok tovább sorolták a mulasztásokat: a mennyezeten nem voltak füstérzékelő automata oltóberendezések, a hangszigetelésen is spóroltak, az gyúlékony anyagból készült, de még a tűzoltók is csak nehezen tudták megközelíteni a helyszínt a parkoló autók miatt. Annak ellenére, hogy nyolcvan ülőhelyre szólt a klub engedélye, rendszeresen tartottak több száz főt befogadó koncerteket, mi több, pirotechnikai eszközök használatát sem tiltották ezeken. Közben fény derült arra is: feketén foglalkoztattak munkást a szórakozóhely tulajdonosai – elhunyt az ily módon fizetett, öt gyermekét egyedül nevelő takarítónő. Az előírások, a szabályok ilyen látványos semmibevétele láttán már-már azt minősíthetjük kisebb csodának, hogy mindeddig nem történt tragédia.
Benne van ebben a történetben minden, ami olyannyira jellemző a mai Romániára: a pancser munka, a félmegoldások, a hagyjad, jó lesz az úgy is mentalitás, a szabályok, az előírások látványos semmibevétele, a törvények kijátszása, megszegése, a féktelen pénzhajhászás – egy gyilkos vadkapitalista rendszer körvonalai éleződnek ki a gyász gyertyáinak fényében. S ha néhány nappal korábban, a Gabriel Oprea kormányfőhelyettes konvoját kísérő motoros rendőr halálakor azt láttuk, miként gyilkol a hatalommal való visszaélés, a mérhetetlen dölyf, most azzal kell szembesülnünk, miként okozza fiatalok halálát a csillapíthatatlan pénzsóvárság, a tessék-lássék megoldásokat előnyben részesítő mentalitás – az egész korrupt, vadkapitalista rendszer.
