Utaztam a hétvégén, és az országúton autózva gyönyörködtem a természetben. A számítógép képernyőjéhez szokott szemnek olyan a közeli és távoli láthatár ezeken a napsütéses őszi napokon, mint bőséges lakoma az éhezőnek. Ahogy a nap körülfogja, behálózza az ezernyi színben pompázó lombhullató erdőket, ahogy a fények és árnyékok játékában kápráztatnak a különféle hangulatok, otthonosnak és biztonságosnak érezzük a világot. Mintha a nap, mielőtt nyugovóra térne, búcsúzóul vállon veregetne bennünket, hogy ne felejtsük el, érdemes újra várni a tavaszt. Olyanfajta kellemes fáradtságot áraszt ilyenkor a természet, mint amilyet egy eredményes nap végén szokott érezni az ember.

Mindenszentek estéjén a pusztinai Magyar Házban mutatták be Nyisztor Tinka Magyarul imádkoznak Szent István gyermekei a templomban című imádságos szöveggyűjteményét. A kötetbemutatón archaikus magyar nyelvű énekek és imádságok hangzottak el, majd a résztvevők a gyertyákkal és lámpákkal kivilágított pusztinai temetőben imádkoztak anyanyelvükön őseik sírjánál.