Id. JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. Az ötvenhatos forradalom is bebizonyította, hogy a magyarság nem tűri az idegen hatalmak uralmát: egy emberként nyilvánította ki vágyát a szabadságért és a zsarnokság iránti ellenkezését. Az erdélyi magyarság is csatlakozott az anyaországiakhoz, aminek következményeit mindannyian tudjuk. Kellett a megemlékezés, hogy erőt merítsünk belőle, és a továbbiakban se adjuk fel hitünket, a szabadsághoz való jogunkat.
Ezt hangsúlyoztuk a Székelyföld határainak kivilágításával is, az SZNT kezdeményezésére. Megmutattuk, hogy igenis, létezik Székelyföld, ha a kormány és az EU nem is akar tudni rólunk, akkor is vagyunk és leszünk. A nagy menetelés után kellett ez az újabb megmozdulás, a jelzés, hogy az őrtüzek hamujában maradt parázs bármikor feléledhet. Kár, hogy az RMDSZ nem kezdeményez hasonló rendezvényeket – csak támogatnak, megjelennek, szónokolnak is, de igazából más érdekli őket. Most az MPP-t puhítgatják, amely a szövetségből egyszer már kiállott tagokból alakult, akik látták, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. És a körvonalazódó partnerség kizárólag a tulipános listán lehetséges... Hát a másként gondolkozók, ők nem kapnak esélyt?
VERES ILDIKÓ, Kisbacon. Kilencven résztvevője volt a helyi óvoda és a Benedek Elek-iskola pedagógusai és a szülők által október végén szervezett szüreti felvonulásnak, amelybe a gimnazisták és az ifjak is bekapcsolódtak. Az ünnepi menetet Bakó Attila vezette ifjú bíróként, utána az édesapák és az általuk vezetett lovakon a legifjabb, 10–12 éves csőszlegények vonultak. Következett a négy lányos szekér székely ruhába öltözött gyermekekkel, szülőkkel, végül pedig a cigány és a boros szekér. Élőzenei kísérettel, hagyományos szüreti énekeket énekelve, bort kínálva járták végig a falut, az esti mulatságra hívogatva a helybelieket. A bál gyermektáncházzal indult (Keresztes Gabriella vezetésével), volt szőlőkoszorú-árverezés és szőlőlopás is. E kis település minden tagjának felejthetetlen élményt nyújtott ez a számukra nagy ünnep, ami méltó példája annak, hogy ha az óvoda, iskola, család és közösség összefog, nagyot tud alkotni, értéket tud teremteni: néphagyományt éltet, közösséget kovácsol, együttműködést fejleszt, jókedvre derít. Köszönet a rendezvény főtámogatójának, a kisbaconi erdő- és legelőbirtokosságnak.
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Sokszor megyek bevásárolni az Oltmező utcai Kaufland üzletbe. Köztudott, hogy az oda igyekvőknek nagyon forgalmas és veszélyes úton kell átkelniük, és még egy gyalogátjáró sincs, a járművek pedig eszeveszetten hajtanak. Az illetékesek ne várják meg, hogy baleset történjen, akár mindennapos forgalomirányítással oldják meg a vevők biztonságos átkelését!
V. K., Sepsiszentgyörgy. Bár örömmel követem, ahogyan egyre több utca, járda újul meg és válik járhatóvá városunkban, babakocsival közlekedő édesanyaként elszomorít a munkálatok minősége, a kivitelezők gondatlansága. A közelmúltban átadott Kórház utca felső végén, a Kolcza vendéglő felőli járdára gyalogosként még csak-csak felléphettünk, a napokban azonban babakocsival, biciklivel, kerekes székkel már nem lehetett biztonságosan megközelíteni a gyalogosoknak szánt utcarészt. Hanyagul otthagyott, szögbe állított szegélykő jelölte, hol kellene le- vagy felgurítani a babakocsit, kerekes széket, ám a kivitelező nem fejezte be az átadott munkát. A köveket végül utólag összedolgozták az úttesttel, illetve a járdával... Az Andrei Şaguna utca megújult járdájára gyalogosként is kihívás fellépni, a dupla magas szegélykő miatt a kismamák meg sem közelíthetik azt... A végre befejezett és forgalomnak átadott belvárosi szakaszokon sem egyszerű babakocsival közlekedni. A pénzügyi hatóság előtt átgurulhatunk ugyan az átjárón, a járdát azonban nem lehet rendeltetésszerűen használni, mert az épületbe látogató, gondatlan polgárok járművei foglalják el, így ikreit babakocsiban toló édesapával, nagymamával jómagam is a forgalmas úttestre kényszerültem, hogy a szomszédos Nicolae Bălcescu utcát megközelítsem. A pénzügy mögött újabb meglepetés várt, a járdán két parkoló autó közt éppen csak elfért a babakocsi, néhány méterrel odébb pedig az amúgy is keskeny járda közepén hagyta valaki az autóját, az intézmény hátsó kapujánál pedig keresztben rostokolt egy Opel. Így ismét a forgalmas úttestre kényszerültünk. Hasonló a helyzet a Szemerja negyedi Bertis üzlet és autóbuszmegálló környékén is: a parkolót önkényesen a járdára is kiterjesztették a kényelmes járműtulajdonosok. Úgy gondolom, a városvezetésnek a munkálatok minőségét is ellenőriznie kellene, mielőtt egy-egy szakaszt átvesznek, mert egy látszólag aprócska hiányosság sok adófizető megyeszékhelyi polgárt akadályoz a biztonságos közlekedésben. De nem ártana, ha komolyan ellenőriznék és bírságolnák a tilosban parkolókat, miattuk veszélyes kaland babakocsival átkelni Sepsiszentgyörgy forgalmas, szépen megújuló belvárosán.
SZŐKE GÉZA, Sepsiszentgyörgy. Tavaly ősszel kezdték meg a munkálatokat a belső-Váradi (Aschermann Vendrei Ferenc) utcában, leaszfaltozták, a koptatóréteget is ráhúzták, de egy év sem volt elég, hogy befejezzék a javításokat. Az utca egyik oldalán nincs járda és sánc, mindkettő hiánya igen nagy bosszúságot okoz az ott lakóknak. Nagyobb esőzéskor megtelnek a pincék, a lakók által ideiglenesen lekavicsozott bejárók nem megfelelőek, van, aki be sem tud menni gépkocsival az udvarára. Hiába fordultunk panaszunkkal a polgármesteri hivatalhoz, azt a választ kaptuk, nem diktálhatnak a kivitelezőnek, hogy mikor dolgozzon. Hát akkor mire szerződtek?