Kétség nem fér hozzá, az elmúlt négy-öt hónap áremelései igen nehéz helyzetbe hozták mind a nyugdíjasokat, mind a bérből és fizetésből élőket.
Az említett időszakban az alapélelmiszer és a szolgáltatások átlagban 51 százalékkal drágultak, s mint hallani, a folyamat nem állt le. A kenyérgyártók szövetsége épp most jelentette be, hogy az amúgy sem olcsó mindennapi árát még az ortodox húsvét előtt tíz százalékkal megemelné, mert folyamatosan drágul a búza a világpiacon, itthon meg kevés van belőle, és már márciustól az állami tartalékalapot használják. Hogy a lakosság tavaszváró örömébe még több üröm is keveredjék, a francia tulajdonú E-On Gaz tizenkilenc százalékos áremelést követel az illetékes hatóságtól, azt állítva, hogy az idei év első negyedét 45 milliós veszteséggel zárta. A kenyéráremelést megalapozatlannak tartja még a miniszterelnök is, a versenytanács közbelépését kéri, és halogatják, ameddig tudják, a gázáremelést. De félő, előbb-utóbb beadják derekukat.
Közben az ellenzék, az SZDP és a konzervatívok — a kibicnek semmi sem drága alapon — naponta előállnak egy-egy teljesíthetetlen, kampányízű, de törvényes köntösbe bújtatott ötlettel. Jó egy hete kiabálják, a nyugdíjakat már ez év júniusától emelni kell, mert — s ebben kis igazság is van — az öregek egy része az éhhalál szélén áll. Megszavazták a parlamentben, hogy a tanároknak 50—70 százalékkal kell emelni fizetéseiket, ami bizonyára ráférne az ágazatban dolgozókra, de nem jelölték meg, hogy miből? Ugyanők az alapélelmiszer-termékek forgalmi adóját is öt százalékra csökkentenék. E javaslatokról messziről látni, választási légbuborékok, nincs az a kormány, mely megvalósíthatná.
Az elmúlt években Románia belső és külső adósságai jelentősen megnőttek, a gazdasági növekedés szerkezete nem a legegészségesebb, épp ezért sérülékeny, a mezőgazdasági termelés alacsony, az infrastruktúra fejlesztése jóval az elvárható ütem alatt maradt, s akkor még szóba sem hoztuk azokat a hatalmas összegeket, melyeket a tanügyre, az egészségügyre, a szociális szolgáltatásokra kellene az államnak fordítania.
Szemmel láthatóan bajban a kormány, a húsvéti ajándékjegyek megvonása az állami szektorban pontosan jelzi, a liberális kormány a zsák aljára ért, ígérni esetleg még tudnának, de be is váltani már nem.
Ami pedig az ellenzék populista osztogatási kísérleteit illeti, jobb, ha senki sem veszi komolyan.
