Farkas Réka
Mit értett meg a parlament az utca követeléseiből? Szerdán kiderült: semmit. Nagyvonalú gesztussal megszavazták a közalkalmazottak bérének tízszázalékos emelését, gondolván, egy kis alamizsnával befogják az elégedetlenkedők száját, szereznek még néhány szavazatot. Csakhogy az egy héttel ezelőtt országszerte utcára gyűlt több mint hetvenezer ember nem fizetésemelést követelt, hanem felelős politizálást. A képviselők mostani gesztusa pedig minden, csak nem felelős.
Lenyelte a szociáldemokraták mérgezett almáját mindenki. Hatástanulmány, elemzés nélkül megszavazták a béremelést. Amint egy RMDSZ-es honatya fogalmazott: „Nem kérdeztük meg, honnan van rá pénz, mert az államtitkár asszony biztosított: megvan rá a keret”. A liberálisok kötötték kicsit az ebet a karóhoz, ám végül ők sem mertek a nem oldalára állni. Pedig nem kell nagy ész felmérni, hogy az általuk is támogatott eljövendő szakértői kormányt hozták így lehetetlen helyzetbe, az SZDP bosszúját segítették kiteljesedni.
Kérdés nem fér ahhoz, az orvosok és tanárok után a közalkalmazottak is megérdemelnék a tízszázalékos béremelést. Mint ahogy nagyon sokan a magáncégeknél dolgozók közül is, kiknek az adólejeiből összeálló költségvetést osztogatják most honatyáink. Csakhogy nincs törvény, kormányrendelet, amely kötelezően növelné a nadrággyárakban dolgozók vagy üzleti elárusítók minimálbér körüli fizetését, a magánszektorban a piacgazdaság törvényei uralkodnak: ha jut rá, emelnek a béreken, ha nem tetszik, lehet máshol keresgélni. Ezt az alapszabályt rúgták fel a képviselők, ők döntöttek, a kormány biztosítsa a fedezetet, s ha nincs ahonnan, tegyen róla, hogy legyen.
Sürgős volt porig rombolt megítélésük javítása, no meg jövőben szavazatra is szükségük lesz, ha vissza akarnak kerülni a kényelmes bársonyszékbe, nem várhattak a nagyvonalú gesztussal addig, amíg az ország gazdasága is lehetővé teszi a fizetések növelését. És még egy legyet ütöttek egyetlen csapással: sarokba szorították Klaus Johannis államelnököt, aki a néppel fraternizálva fő ellenségükké vált, választania kell: vagy vissza meri küldeni a törvényt, vagy nehéz helyzetbe hozza frissen kiválasztott miniszterelnök-jelöltjét.
Az, ami szerdán a parlamentben történt, kísértetiesen hasonlít 2008 őszére, amikor ugyanilyen demagóg módon, éljenzéssel és tapssal kísérve elfogadták a tanárok bérének 50 százalékos emelését. Akkor is dübörgött a gazdaság, és akkor sem érdekelt senkit, honnan lesz rá fedezet, kijelentették, hogy ez jár a pedagógusoknak, tehát meg kell adni. Nem lett belőle semmi, sőt, a válság elsöpörte a közalkalmazottak bérének 25 százalékát. A pezsgőbontással most sem ártana várni még.
