Öcsike nadselű gondolatai és csínytevéseiBenedek Elek: A lekváros kenyér

2015. november 14., szombat, Kiscimbora

- Mi kell, gyönyörűségem? – kérdezte a mama Öcsikét. – Vajas kenyér? Lekváros kenyér?
– Letvájos! –  felelte Öcsike.
Egy-kettőre már hozta is a mama a jó vastagon bemázolt lekváros kenyeret a gyönyörűségemnek. Mert Öcsike csakugyan gyönyörűséges gyerek volt: pufók arcú, nevető szemű. S hát még ha ráadták hófehér köntöskéjét, s nyakára kötötték a szép virágos nyakkendőcskét!

– De aztán vigyázz ám a ruhádra, gyönyörűségem! Nehogy bemaszatold – figyelmeztette Öcsikét a mamája –, mert akkor nem viszlek a ligetbe! Azzal magára hagyta a gyönyörűséget, sietett a hálószobába, hogy hamarosan felöltözzék a sétára.
Nosza, nekilátott a gyönyörűséges Öcsike a lekváros kenyérnek, s mire a mama kész volt az öltözködéssel, gyönyörűségem is kész volt: arca, füle, haja csupa lekvár, de még a szép virágos nyakkendőcske is.
– Kész vagy, gyönyö... – e szavakkal nyitott be a mama, de amint láthatjátok, torkán akadt a kérdés, amikor meglátta gyönyörűséges Öcsikét, isten csudája, hogy el nem ájult. De gyönyörűségem, Öcsike egész mondatban felelt a félbemaradt kérdésre:
– Tés vadot, mamutám. Medettem a lekvájt.
– No, megállj – szedte össze magát az ájuldozó máma –, mindjárt kikészítlek én! Nem mondtam, hogy vigyázz a ruhádra? Hol a vessző?
Látta, hallotta mindezt a derék Dundi kutya, gyönyörűségem, Öcsike jó pajtása, mit gondolt, mit nem, amíg a mama vesszőért járt, kezelésbe vette gyönyörűséges Öcsikét.
– Au, vau, ne félj, kedves pajtásom – vigasztalta Dundi –, segítek én rajtad!
Azzal szépen nyalni, nyalogatni kezdte a gyönyörűségem Öcsike pufók arcocskáját.
Amikor innen lenyalta a lekvárt, a hajának fordult:
– Au, vau, nini, de jószívű fiú vagy te! Még a hajadnak is adtál a lekvárból. De minek a hajnak lekvár? Jobb lesz a Dundinak.
– Au, vau, nini! Sohasem láttam ilyen jószívű fiút! Nemcsak elöl, de hátul is megtraktálta lekvárral a haját! Ide vele! – No, még egy kis türelem, gyönyörűségem, Öcsikém! Az volna szép, hogy még a nyakkendő is lekvárt ennék. Várj csak, gyönyörűségem, hadd nyalom le onnan is. Így la! Akár bálba is mehetsz!
– Óh, Jézusom, Szűz Máriám, gyönyörűségem, Öcsikém! – kiáltott fel magánkívül a gyönyörűségtől a mama, aki nem is vesszővel, de porolóval rohant vissza a gyermekszobába. Ki nyalta le rólad a lekvárt? Tán csak nem a Dundi?
– Bizon a Dundi!
– No, köszönd a Dundinak, hogy meg se verlek, és sétálni is viszlek.
– Tötyönöm, Dundi! –  mondta gyönyörűségem, Öcsike szépen, kedvesen.
Mondanom se kell, hogy aznap a városligetben nem volt több olyan „kinyalt” gavallér, mint gyönyörűségem, Öcsike!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 517
szavazógép
2015-11-14: Kiscimbora - :

Kriza János: A deákból lett király

Útra ment egy deák, s amint a mezőben ment, talált valami kipattogzott borsószemekre. Gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mert ő szegény legény, hiszen az apja azt is tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebébe rakta.
2015-11-14: Kultúra - Fekete Réka:

Az elveszett és visszaálmodott Erdély (A Háromszék Táncegyüttes bemutatója)

Szimbólumokból építkező történet fejedelmekről, főurakról, történelmi korokról, hagyományainkról, szerelemről, házasságról, az egykor volt Erdély utáni vágyról – a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Mihályi Gábor (a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője) által rendezett új bemutatója, az Erdély – Menyegző az utóbbi idők legütősebb előadása a társulat színpadán. A folklór és a színház olyan ötvözete, amelyben a látvány, a hangzás- és érzelemvilág a vízesés erejével hat a nézőre, de nem elpusztít, hanem felemel a reményhez.