„Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát” – vallotta Bartók Béla (1881–1945). Mai, zavaros világunkban a bartóki világkép nagyon is világos, szilárd támpontokat adhat.
Kedden, november 17-én a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai, valamint tanárai megemlékeztek Bartók Béla zeneszerzőnk halálának 70. évfordulójáról. A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében megszólaltatott, igényesen összeválogatott zenei művek által a közönség lelke csordulásig megtelt azzal az örömmel, amely csak kevésszer adatik meg sokunknak a mindennapok rohanásában.
A Rápolti Irma zongoratanár által kezdeményezett előadás hiánypótló, nem a teljesség igényével, de sikeresen hozzájárult a zeneszerző örökségének köztudatba emeléséhez. A zongorán, hegedűn, klarinéton, fuvolán megszólaltatott Bartók-művek, az angyali hangú énekesek szóló-, valamint a Canticum énekegyüttes kórusdalai, a Reménység zenekar akkordjai másfél órára feledtették a külvilág bajait. A legkisebb előadók másodikosok, a legnagyobbak végzősök voltak, de mindannyian ugyanazt a gondolatot tolmácsolták a dal által, amit Bartók olyan időtállóan megfogalmazott: „Az én vezéreszmém, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem, amennyire erőmtől telik, szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!”
Babos Erika
