Lev Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregénye az ember halálhoz való viszonyát, az élet és a halál közötti feszültséget tárgyalja. Tomi Janežič szlovén színházi rendező azonos című produkciója a kisregényt használja alapul, hogy közös félelmünket felvállaljuk, és egy kollektív olvasás révén szembenézzünk vele. A rendező leszámol a hagyományos színházi konvekciókkal, és olyan performatív színházi élményre hív, ahol előadói-nézői, beszélői-hallgatói szerepek könnyedén felcserélődnek.
A produkció számos találkozási lehetőséget hordoz magában: találkozást a szöveggel, az abban rejlő történettel, a színészekkel, a közönséggel és legfőképpen önmagunkkal. A színészek egy adott ponton felkérik a résztvevőket, hogy a kisregényből hangosan olvassanak fel a mellettük ülőknek.
Tomi Janežič a jelenlét erejében hisz, abban, hogy ha aktívan bekapcsolódunk az olvasásba, a játékba, jóval több ponton kapcsolódhatunk a szöveghez és az abban megfogalmazott problémához. Egy interjúban kifejti, hogy szerinte érdemes újragondolni a klasszikus szövegeket, fontos reflektálni arra, hogy mit jelentenek a kortárs társadalom számára, „leginkább azok a kérdések foglalkoztatnak, amelyekhez folyamatosan visszatérünk, azok a kérdések, amelyekre nincsenek válaszaink”.
A produkció tehát a belső történésekre helyezi a hangsúlyt, teret enged a véletlennek, a csendnek és az időnek.
A Szerb Nemzeti Színház kiemelt figyelmet fordít az olyan kísérletezésekre, amelyek a színház rituális jellegét kívánják tetten érni. Tomi Janežič tevékenysége pedig létfontosságú ebben. Tavaly tavasszal a Sirály című rendezését láthatta a sepsiszentgyörgyi közönség. „Mostanában a színházi előadás mint csoportos folyamat érdekel. A csoport fogalmán pedig nem külön a színészek vagy a nézők csoportjára gondolok, hanem mindenkire, aki valamilyen módon részt vesz az előadásban – és mindannyian részt veszünk. A kérdés csak az, hogyan lehet ezt a folyamatot beindítani és megkönnyíteni. Nézőként nemcsak szórakozni megyünk a színházba, hanem azért, hogy kreatívak lehessünk. És álmodni, képzelődni, gondolkodni, reflektálni, kapcsolatot teremteni, szembenézni saját magunkkal és a másik emberrel. Nézőként rengeteg dologra hajlandóak vagyunk, de többnyire csalódnunk kell a színházban, mert a színház nem bízik meg bennünk” – vallja a rendező a Színház folyóiratnak adott interjújában.
A produkció 2015. december 11-én 19 órától tekinthető meg a Tamási Áron Színház nagytermében. Jegyeket a kulturális szervezőirodában (Szabadság tér 1. szám) vagy a biletmaster.ro címen lehet váltani.
