Milyen régi képet látok,
bejárta a nagyvilágot:
Betlehemben csillagóra
inti a népeket jóra.
Édesanyja köpenyében
ott ül a kis Jézus ébren,
s békét is hint mosolyogva
királyokra, pásztorokra.
Karácsonyfa
Fenyő, fenyő, drága fenyő,
Minden télen szívünkbe nő.
Kertje szoba, avagy terem,
Gyümölcsei fénylő díszek…
Akár angyalokban hiszek,
akár abban, hogy a jóság
amit terem, az valóság –
a szeretet szaloncukra
ünnepen ébreszt magunkra:
nekem öröm, másnak öröm,
ezt is külön megköszönöm.
Földi fenyő, égi fenyő
csillagfénnyel szívünkbe nő.
