Nagyjából százan, jobbára korosabbak vonultak ki szombaton Sepsiszentgyörgy központjába, a Bodok Szálloda elé, hogy újból kifejezzék szolidaritásukat a terrorváddal vizsgálati fogságba helyezett kézdivásárhelyi Beke István Attila mellett. A résztvevők Beke szabadon bocsátását, igazságot követelve kerülték meg a főteret.
A megmozdulást – amint a korábbiakat is – Bedő Zoltán közíró a Szövetség a Magyarság Megmaradásáért Mozgalom nevében hirdette meg, a politikusok közül az eseményen most is jelen volt Kulcsár-Terza József, az MPP megyei szervezetének elnöke, illetve szintén a polgári alakulat részéről Bálint József városi elnök.
A felvonulást megelőzően Bedő Zoltán felidézte: 1989 decemberében Temesváron utcára vonultak, hogy véget vessenek Nicolae Ceauşescu véres diktatúrájának. A jelenlévők közül sokan átélték a forradalmat, a fiataloknak viszont nem lehet pontos fogalmuk arról, mit jelentett. Sepsiszentgyörgyön december 22-én azért néztek szembe a fegyverekkel, hogy emberhez méltó életet magyarként, szabadon élhessünk. „Most, 26 év elteltével ugyanannak a térnek a szomszédságában vagyunk, hogy magunknak követeljünk igazságot olyan ügyben, amely már rég túlnőtt Beke Istvánon” – szólt a megjelentekhez. Szerinte nem nevezhető jogállamnak egy olyan ország, amelyben a hatalom bárkit lehallgathat, koholt vádak és hamis bizonyítékok alapján elhurcolhat, mindez csakis diktatúrában történhet meg. „Azt, hogy kiállunk Beke István mellett, tulajdonképpen magunkért tesszük, a diktatúra ellen. Az egykori kommunista titkos rendőrség – a Securitate – volt emberei vagy azok leszármazottjai találhatóak a mostani titkosszolgálat soraiban, beszivárogtak a politikai és gazdasági életbe, a sajtóba, ugyanazt teszik, mint huszonhat éve, félrevezetik a lakosságot, félelmet keltenek, egymás ellen uszítanak” – fűzte hozzá.
A tiltakozásra eljött Beke Ernő, Beke István Attila édesapja, aki meghatódottan fogadta, hogy ismeretlenül ilyen sokan kiállnak fia mellett. Ő is úgy vélte, a történet már túlnőtt a fián, „a kézdivásárhelyiek, a háromszékiek, a székely ember becsületén esett csorba”. Beke Ernő az elmúlt hetek történései felidézésével rámutatott: a titkosszolgálat elérte a célját: valóban „robbant egy bomba”, sikerült félelmet kelteni az emberekben, félrevezetni őket, és elérték, hogy az állam költségvetéséből jelentős összeget pontosan az erőszakszervezeteknek irányozzanak elő. Beke István Attilát előbb terroristának bélyegezték, majd szélsőségesnek nevezték, végül egyszerű elektronikai szakember lett, és két hét elteltével az is megtörtént, hogy „a bukaresti hatalom ott fent elismerte, koholt vádak alapján vitték el Beke Istvánt” – részletezte az édesapa. Ami fia további sorsát illeti, Beke Ernő borúlátóan fogalmazott, egy újabb tárgyalás során – amelynek nincs kitűzve az időpontja – a fiát újabb fogságra ítélhetik.
A tiltakozók ezt követően igazságos tárgyalást, Beke István hazaengedését, igazságot követelve, a prefektust, a titkosszolgálatot, valamint a román médiát hazugnak titulálva vonultak végig a korábbi útvonalon. Többször skandálták a Beke István mi vagyunk, Nem félünk, illetve a Gyertek velünk, valamint a Székelyföld, csatlakozz jelszavakat.