„Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” (Lk. 2,14)
Karácsony, álmaink ünnepe. A mindig-gyermek önmagunk örömmel megfürdik a csodaforrásban. Gyönyörű szép, titokzatos éj. Amikor a lehetetlen is lehetségessé válik. Vagyok József vagy Mária, vagyok angyal, de még inkább pásztor, aki a második naivságát hozza. Lám, vannak még csodák! Pedig nem is gondoltam volna. Mindig jönnek a háromkirályok, mert nem boldogítja őket a hírnév, sem a tudomány. Valami hiányzik. Jönnek, mert tudják, hogy korlátaik vannak. Sejtik, hogy a globális egyenletben a meghatározó faktor az a bizonyos, eddig ismeretlen „égi gyermek”: királyok királya, csodálatos, tanácsos, erős Isten, békesség fejedelme. Nélküle nem megy a számítás.
A csoda több szinten is megtörténik. Gyermekeink a csillagos égre tekintve tudni vélik, hogy azok a bizonyos ragyogó kis fénypontok tulajdonképpen kis nyílások, amelyeken át az égi világosság bejön ide, és amelyeken keresztül betekintünk egy mesebeli országba. De nagyon kell ott fenn egy ország!...
Aztán ott van a karácsonyi evangéliumban az egyszerű család bonyolult küzdelme. Az otthonkeresés, az otthon védelmének gondterhelt feladata. A család biztonságáért való küzdelem. A család veszélyeztetett békességéért való küzdelem. Lenni valamivé, valakivé. Védelmezni, oltalmazni, jól nevelni a gyermeket. József-szerű ráérzés kell a liberális világnak: ki tudja, talán Isten benne adja a jövendőt! Ez hiányzik nálunk – ez a hit, hogy az isteni ígéretek beteljesednek gyermekeinkben, ha engedjük, hogy megszülessenek. A szégyeneinkről már nem is írok. Inkább azt hangsúlyozom, hogy a betlehemi mezők fölött, „legfelsőbb parancsra” a természeti törvény hátralépett, hogy a csoda megtörténjen. Fényesség támadt a sötétségben, és angyalok hirdették Isten dicsőségét.
Itt és most nem az a nagy üzenet, hogy az univerzum erői már régóta „barátságosak” irántunk, hanem az, hogy ez azért van így, mert maga a teremtő Isten ünnepélyesen kihirdette az első karácsonykor: A földön békesség és az emberekhez jóakarat (legyen)! Fogadjuk el ezt a nagyszerű lehetőséget! Áldott karácsonyt!
Bancea Gábor