Az ügynökség által közölt adatok alapján 2013 végén országszinten 191 300 traktort tartottak nyilván, így leosztva 45,99 hektár jutott egy traktorra. Ez elég nagy terület, míg például Lengyelországban egy traktorra 7,95 hektár  jut. Aratógépet ugyanebben az időszakban 24 600-at használtak, de a bemutatott adatok szerint a traktorok közel 72 százaléka, míg az arató-cséplő gépek 66 százaléka túlhaladta az ajánlott használati időt, amortizálódott.
A gépkapacitási szabályozás a mezőgazdasági gépgyártók és importőrök egyesületének segítségével készült el az ügynökség kérésére. A számítások alapjául elsősorban az a mutató szolgált, miszerint egy hektár mezőgazdasági területre uniós szinten 3,26 lóerő jut. Ezt a szorzót a kisebb gazdaságok gépvásárlásánál megemelték 4-re, mivel sok a hegyvidéki, illetve 6 fokosnál nagyobb dőlésszögű terület. Így a 10 hektár földdel pályázó gazda 45 lóerős traktort vásárolhat, 15 hektárral 60, 20-szal pedig 80 lóerőst. Az 50 hektáron gazdálkodó legtöbb 125 lóerős traktor megvásárlására pályázhat a vidékfejlesztési alapból, esetleg – mivel engedélyezett – két kisebbre, melyek összesített ereje nem haladja meg a 175 lóerőt. Az 51–100 hektárra legtöbb 200, míg 101–200 hektárra 280 lóerős traktort vásárolhat.
A zöldségtermesztők is pályázhatnak traktor beszerzésére, itt több lóerőt engednek, mint az előbb bemutatott nagykultúráknál (pl. 5 hektárra 70, 5–10 hektár között 100, míg 10–20 hektárra 125 lóerős traktort vásárolhatnak). A arató-cséplő gépekre is érvényes a szabályozás. Így a 100–200 hektáron gabonát termesztők 300, a 201–400 hektáros gazdaságok 400 lóerős gépet vásárolhatnak. Szakáll András, az ügynökség vezérigazgatója szerint a szabályozást helyesen dolgozták ki, a megengedett lóerő megfelel a gazdaság méreteinek. „Így elkerülhető a szükségesnél nagyobb gépek vásárlása, amelyek üzemeltetése több költséggel jár, és az amortizációja is hosszabb ideig tart” – nyilatkozta a vezérigazgató.