Szinte minden unitárius egyházköz­ségben van valamilyen formája a szociális munkának, és miután a Gondviselés Segélyszervezet országos vezetősége felmérte, mennyire intenzív a segítőszolgálat Háromszéken, javasolta, hogy hozzunk létre saját jogi személyiséggel rendelkező szervezetet, támogassuk egymás munkáját, a több anyagi forrással rendelkező közösségek segítsék a kevésbé tehetőseket – ismertette az egy esztendővel ezelőtti indulást Gazdag Ildikó, a háromszéki csoport vezetője. Szerinte főleg a szórványban élők számára fontos ez az üzenet, hogy érezzék, számíthatnak a tömbben élők támogatására. Elmondta, küldtek adományokat Feketehalomba, Fogarasra, Botfaluba, Ürmösre is, hisz a Háromszék-felsőfehéri Egyházkörhöz a Brassó megyei közösségek is hozzátartoznak. A szociális munka tekintetében a legaktívabb települések közé sorolja Kököst, ahol Bartha Alpár lelkész tevékenységét emelte ki, Árkost és Sepsikőröspatakot, utóbbiban a nőszövetséget dicsérte, a baróti egyházköz­ség részéről Demeter Zoltánt és feleségét említette, Vargyason Pájer György, a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet helyi vezetője a tevékenységek mozgatója.
Lényeg az odafigyelés
A múlt heti gyűjtésen a sepsiszentgyörgyiek mellett felsőrákosi, vargyasi, kökösi, brassói önkéntesek is részt vettek. Több mint ötszáz kiló cukor, háromszázötven kilogramm liszt, százötven liter olaj, száznegyven csomag puliszkaliszt, ugyanennyi rizs gyűlt össze, és jókora mennyiséget adományoztak a vásárlók laskafélékből, édességekből, pástétomból, konzervekből, ahogy fogkefét, szappant, fogkrémet is tettek a dobozokba, a felhívás ezekre is vonatkozott.
Az ajándékozási folyamatnak nagyon sok szakasza van, mindenikben mások vesznek részt, a gyűjtésben legalább ötvenen tevékenykedtek, köztük a sepsiszentgyörgyi egyházközség szociális bizottságának tagjai is, a csomagolásban és a széthordásban még harmincan biztosan segítenek – mondja a szervezet vezetője. A Székely Mikó Kollégiumból és a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskolából kapcsolódtak be diákok az akcióba, többen első alkalommal.
Az adventi gyűjtést és ajándékozást tavaly is megszervezte a segélyszervezet, a sepsiszentgyörgyi Koldus és királyfi sürgősségi elhelyező központban a gyermekek szeretetéhsége meghatotta a segítőket, így az angyalkodást idén is ott kezdték. Szerdán a ház tizenkilenc 3–18 év közötti lakóját ajándékozták meg gyümölccsel, édességgel, de vittek tartós élelmiszereket, játékokat is.
Karácsonyig elmennek magányos betegekhez, akiknek lehet, hogy nem a kiló lisztre vagy cukorra van szükségük, hanem hogy valaki bekopogjon hozzájuk. „Olyan családokat is megajándékozunk, amelyek életében valami történt, amitől az egyensúly megbillent, és nehéz talpra állniuk. Nem feltétlenül a mélyszegénységben élők a célcsoport, mert nem tudunk rendszeresen gondoskodni róluk, hanem azok, akik egy picivel feljebb vannak. Az odafigyelés a lényeg.”
Szeretnek segíteni
A Gondviselés Segélyszervezet diákönkéntesei közül többük számára a gyűjtés és a rászorulók segítése életre szóló tapasztalat, vannak, akik közelről ismerik a szűkösséget, a törődés hiányát, mások először döbbennek rá, hogy a dolgok nem maguktól valók, azért valakik sokat tesznek. A sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola kilencedikes diákjainak egy csoportjával, akik a napokban a Gondviselés adventi-karácsonyi akciójában tevékenykednek, ezekről beszélgettünk. Első körben az önkéntes munkáról kérdeztem a lányokat.
Bajkó Eperke: Először voltam ebben a csoportban, nagyon jól éreztem magam, valószínű, még részt veszek ilyen munkában. Mindig szerettem volna valamit tenni másokért, de nem volt alkalmam ilyen segítő munkába bekapcsolódni. Az adománygyűjtés alatt akadt, aki bejött az üzletbe, és kizárólag a segélycsomagba vásárolt, magának semmit. Ez nagyon megható.
Fadgyas Dóra: Mindig szerettem segíteni másokon, ebbe a programba pedig úgy kerültem, hogy egy barátnőm hívott. Nagyon megszerettem ezt a munkát.
Bartha Dorottya: Sok rászoruló embert ismerek, és tisztában vagyok azzal, hogy milyen, amikor valaki nincstelen, segítségre szorul akarata ellenére is. Jólesik segíteni és látni rajtuk, hogy nekik ez mennyire sokat jelent. Viszont több negatív hozzáállással is találkoztunk a gyűjtés során, mert voltak, akik meg sem hallgattak, nem érdekelte őket, mit és miért teszünk. Ezeket az embereket sokan megszólták, hogy nem így kell hozzáállni a segítéshez, és vegyenek részt ők is benne. Olyan észrevételt is kaptunk, hogy nincs román nyelvű tájékoztatás a táblánkon, ami igaz volt, de románul is elmondtuk, hogy mi a célja a gyűjtésnek, de sokan nem hallgattak végig.
Bencze Réka: Másodszor voltam ilyen adománygyűjtésen. Három kisebb testvérem van, tudom, milyen, amikor nem kapnak meg valamit, ezért is szeretnék segíteni az embereken. Nagyon jólesett látni, hogy sokan adakoznak. Volt például egy román bácsi, aki megkérdezte, mit vegyen a listáról, azt megvásárolta és ideadta.
Szabó Eszter: Tudom, mit jelent szegénynek lenni, hogy nem kapod meg azt, amit szeretnél, vagy nagyon nehezen jutsz hozzá. Azért szeretek segíteni az embereknek, mert amikor csomagokat osztunk, látom a gyermekeken és a szülőkön, hogy mennyire örvendenek neki. Harmadszor veszek részt a gyűjtőakcióban, kétszer karácsonykor és egyszer húsvétkor segítettem. A megajándékozottak között volt olyan anyuka, aki egyedül nevelt három gyermeket nagyon szerény körülmények között, és lehetett látni rajta, hogy örvend a csomagnak. Legutóbb pedig az 1-es Bertis üzlet főnökének tetszett meg az adománygyűjtő akció, adott pénzt, hogy vásároljunk belőle a listáról, és tegyük be a csomagba.
Finta Boglárka: Másodszor veszek részt a gyűjtésben, és nagyon megtetszett, hogy tudunk segíteni. A Bertis üzletben olyan nénivel találkoztam, aki a listáról mindent megvett, több mint száz lejre vásárolt, és azt mondta, tudja, mit jelent, ha valaki nem kaphatja meg, amit szeretne.
Együtt a család
Eperke: A karácsonyt mindig az ajándékok miatt vártam, de most igazából a legjobban azért, hogy összegyűljön a család, mert mostanában nem sokat vagyunk együtt.
Dóra: Azért várom a karácsonyt, mert hazajön az apukám Magyarországról, ott dolgozik, és ilyenkor együtt lesz a család.
Dorottya: Karácsonykor úgy vagyunk együtt, hogy nincsen közöttünk viszály. Szeretetben meg tudunk ülni egymás mellett, mindenki félreteszi a civakodást, a haragot, ilyenkor békesség van, és tudunk segíteni azoknak, akiknek ez nem adatik meg. Úgy gondolom, karácsonykor nem az a lényeg, hogy kapjunk, hanem inkább az, hogy adjunk.
Réka: Boldogsággal tölt el, hogy karácsonykor segíthetek másokon.
Eszter: A karácsonyt azért várom, hogy ajándékokat adhassak, mert minden évben én veszem, készítem az ajándékot a testvéremnek, a szüleimnek, a barátaimnak. Nem várom el, hogy ők is adjanak, mégis kapok. Készítek saját ajándékot is, képeslapokat. Van egy kézműveskönyvem, és abból veszem az ötleteket.
Boglárka: A karácsonyt igazából azért szeretem, mert olyan jó érzés látni, ahogy a három kisebb testvérem kibontja az ajándékot, amikor megjött az angyal, de szeretem a karácsony előtti készülődést is.
Van-e még varázslat?
Eperke: Mindenki szalad ide-oda, bolondulás van a városban, ennek is megvan a maga varázsa, de mostanában az emberek túlbonyolítják az ajándékvásárlást, pedig nem az a fontos, hanem az, hogy karácsony előtt otthon segítesz anyukádnak kalácsot készíteni, a jól ismert illatokat érzed, díszítesz, karácsonyi zene szól, ugyanazokat a filmeket vetítik a tévében. Szerintem ezek a legjobb érzések.
Dóra: Mi nem rohanunk, várjuk édesapámat. Édesanyám nem dolgozik, és édesapám úgy segíti a családot, hogy munkát vállalt Magyarországon.
Dorottya: Az eddigi évek során mindig belecsöppentem a karácsonyi kavalkádba, hogy futunk, ezt kell venni, azt kell venni, ennek kell venni, annak kell venni, be kell csomagolni. Szüleim állandóan dolgoznak, sokat vagyok egyedül, de karácsonykor anyu otthon van, ketten díszítjük a fát, csomagoljuk az ajándékokat, betesszük a fa alá, és amikor jön a család, meglepetés, hogy kész van minden. Ez jólesik. Nem szoktunk együtt sütni, a nagyszüleim hozzák a süteményt, mert ők ráérnek, hogy elkészítsék. Hát, jó lenne, ha többször lenne karácsony.
Réka: A testvéremmel szoktunk sütni perecet és mézespogácsát. A fát egyedül díszítem fel, azt mindig rám bízzák.
Eszter: Nálunk a karácsonyból kifutott az a varázs, amikor a gyermekek hisznek az angyalban, mert a kistestvérem is már nagyobb, de kaptuk azt az ajándékot, hogy most már mindent együtt tudunk csinálni, és nem kell eltitkolni előtte, hogy nem létezik angyal. Együtt tudjuk feldíszíteni a fát, együtt vásárolunk ajándékot, együtt sütünk-főzünk. Általában ő segít többet főzni, és én az ajándékválasztásban. Karácsonykor összegyűl a család, nagymamám is hoz tésztát, tortát, meg amit szokott sütni.
 Boglárka: Karácsony előtt nálunk elég nagy a nyüzsgés, sütünk kalácsot, pogácsát, mézeskalács házat is szoktunk készíteni. Van adventi naptárunk, és a három kisebb testérem várja, hogy mi van benne. Nálunk még megvan a varázsa, hogy jön az angyal, mert a gyermekek még hisznek benne.

***

Láttuk, hogy mit jelent a gondviselés azoknak, akik másokért tesznek, hogy a nehézségben, szűkösségben, boldogtalanságban ünneppé varázsolják a karácsonyt, valamint azoknak, akik részesülnek az odafigyelésben. Öröm adni és öröm kapni, az pedig, hogy tizenévesek is mások örömében találják meg a magukét, külön érték. Köszönet érte.