De vajon mi lapulhat eme rendíthetetlen „vendégszeretet” hátterében? Mindenekelőtt tisztázzuk: Kanada egy nyugati (brit) és egy keleti, francia, térfélből áll. Hogy jelen pillanatban melyik a filantróp oldal, azt még nem sikerült kiderítenem.
Sportbarátok talán még emlékeznek, hogy a 2010-es téli olimpiai játékok színhelye Vancouver (Brit Kanada) volt, ahol a sípályáknak szokatlanul „kegyetlen” volt a kialakításuk. (Negyvenöt világhírességből hatan életveszélyesen elestek, többek közt a csíki Miklós Edit is, aki akkor még „román” bajnok volt.) De amire nagyon kevesen figyeltek a látványosságok közepette, az az ünnepélyes megnyitó idején történt. Az őslakos nemzetek (számuk 230 körül, és First Nation – első nemzet – néven tartják őket számon) hatalmas tömegben gyűltek össze tüntetni az ellen, hogy jövevény népek elnyomás alatt tartják őket. Ilyesmi még Amerika felfedezésének 500. évfordulóján, 1992-ben történt, és világszerte, még Japánban is szimpatizáltak velük. Hm!
Hallotak-e Kitsumkalumról? Nem hinném! Ez egy Kommandó méretű hegyi település a Sziklás-hegységből alázúduló Kalum folyó partján, Brit Kanada északi vidékén. A lakosság Vörösbegy Népeként nevezi meg magát („People of the Robin”), fafeldolgozásból élnek, a kisközség polgármesteri hivatala egy gerendákból ácsolt barakk, melyhez képest a kommandói középület palotának nevezhető, a tanács héttagú, és kétévenként választják újra elöljáróikat. Egy szakcikk után kutatva az interneten, a kereső szembehozta a Kalum folyó linkjét. Rákapcsoltam s így jutottam Kitsumkalumba, melyről, mint legelső, legfontosabb információt, azt olvastam, hogy van benzinkútja! (Na, ez hiányzik Kommandón!)
Azt is megtudtam, hogy ősi ékezetírással (!) büszkélkedhet a Tsimshian törzs, melyhez ők is tartoznak, hogy a mi kopjafáinkra emlékeztető totemoszlopokat állítanak bizonyos alkalmakkor, és hogy ők is autonómiáért küzdenek, mint mi. Kitsumkalum népe a Kalum folyónak a rájuk eső szakaszát, a hajózást, a halászatot, de a gyönyörű erdőket is önállóan szeretné kihasználni, vadállományukkal együtt. Egy külön rovatban bemutatásra került a politikai élet is. Követni lehetett az egymást rokonokként ismerő törzsek nagy „nemzetgyűléseit”, az ott hozott határozatokat, sőt, dokumentumaikat is, melyek közül több egyenesen őfelsége II. Erzsébet brit királynőhöz volt címezve. A legcsodálatosabb élményt viszont a nyelvlecke jelentette. Ehhez fülhallgatót kellett feltenni, majd az egérrel a legelemibb kommunikációhoz szükséges angol szavakra kattintva, annak a tsimshian-megfelelőjét diktálta füledbe egy női hang, többször megismételve. Mintha magyarul beszéltek volna! Nyelvük dallama elképesztően hasonlít a miénkre.
…És 2010 februárja (az olimpiai játékok) után a Kitsumkalum-honlap hirtelen összezsugorodott néhány semmitmondó, rossz minőségű fotóra és üresen csengő mondatra. Hová lett például a történelmi ismertető, mely elmeséli: a britek miként hódították meg a vidéket? S hát a többi fejezet? Itt-ott az interneten a linkek még fellelhetők, de ha rájuk kattintasz, szemberöhög veled a „not found” (nem található) felirat.
Kanada tehát befogad akár húszezer szíriai muzulmánt is, csak hogy az őslakosságot s annak követelőzését hígíthassa. Vancouver lakosságának 51százaléka volt jövevény az olimpia évében, Torontóé – a francia térfélen – ekkor még csak 47 százalék. Mellesleg Angela Merkel sikeresen átvitte az EU és Kanada közti ún. CETA-egyezményt, mely gazdasági és kereskedelmi elkötelezettséget jelent a felek közt. Az Amerikai Egyesült Államokkal esedékes TTIP-dokumentum nyélbe ütése, mely „amcsi” transznacionalista óriáscégek globalizációs törekvéseit hivatott a nyakunkra szabadítani Európában, már csak hetek kérdése.