Tegnap este a tér: akár filmbéli jelenet. Egy olyan kisvárosról, ahol mindenki ismer mindenkit, de legalábbis mindenki mosolyog mindenkire.
Ahol mindenkinek jut ideje megállni, rég látott ismerőssel beszélgetni, nézelődni először vagy sokadszor a vásárban, kezet fogni, buksi fejet simogatni. Ahol kicsit lelassult az időnek múlása, hogy nem állt meg teljesen, az a gyerekek önfeledt hancúrozásán mérhető. Ahonnan a kóros szegénység elűzetett, ahol forralt borra, gőzölgő teára mindenkinek futja, s ha az italtól szorongna gyomra, megtartóztatnia magát a vásári étkektől nincs akadálya. És ennek a filmnek zenéje is van, és különös módon a zenészek szereplői is, irányítói is a felvételnek. Tulajdonképpen a jelenet addig tart, míg ők fújják hangszereiket, ha kifújni magukat két kompozíció közt hátrahúzódnak, máris riad a varázs. Odaláncolni kellene a nyolc legényt a fénykörbe zárt ablakokba, a pillanatot végtelen hosszúra nyújtani, a film végét az örökkévalóságig odázni.
Tegnap este a tér: sziget a zsongó városban. Evilági, mégis biblikus sugallatú. Karácsonyra hangoló, a születés örök misztikumát meglebegtető.
Tegnap este a téren különleges koncert volt.
Tegnap este a téren különleges hangulat volt.