A keresztyén világ számos országában a karácsonyfa-állítás elengedhetetlen kelléke az ünnepnek, írja Kató Béla, hozzátéve: ez a gyökerétől megfosztott fa, mintha lassan lelki értelemben is kifejezné a mai karácsonyokat. A kivágott fára rárakunk minden csillogó-villogó díszt, roskadásig díszítjük édességgel, de a gyökértelen fa levelei rövidesen megszáradnak, lehullnak, és vízkeresztre már halmokban áll a kidobott fenyőfák sokasága. Karácsony a szeretet ünnepe, de nem azé a szereteté, amely embertől származik és emberig terjed. A mai ember függetlenítette a szeretetet Istentől, és ez olyan, mint a gyökértelen fenyőfa. Karácsonykor az emberi szeretet akar rendkívüli cselekedeteket végrehajtani, holott épp az ellenkezője történt karácsonykor: az isteni szeretet megnyilvánulását láthatjuk az ember irányába.
Mi szívünk szeretetét gyakran ajándékokkal fejezzük ki, ezzel bizonyítván a mások iránti érzéseinket. Isten is számos ajándékkal bizonyítja naponta, hogy mennyire szereti az embert, de vajon tényleg ez a legnagyobb bizonyíték az Ő szeretetére? János apostol számára Isten szeretetének a bizonyítéka a jászol és a kereszt, hiszen aki egyszülött Fiát hajlandó volt elküldeni kisgyermek alakjában ebbe a bűnös, rideg világba, majd pedig kereszthalálra, annak a szeretetében nincs jogunk kételkedni. Az Isten szeretete mindig elsődleges, mert mindig ő a kezdeményező, írja az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Ebben a csillogásban, ragyogásban, melyet ma mesterségesen magunk köré varázsoltunk, észre tudjuk-e venni a csillagot? Azt a csillagot, mely utat mutat, eligazít és elvezet bennünket Betlehemig – teszi fel a kérdést Bálint Benczédi Ferenc. Karácsony ünnepe elképzelhetetlen a csillag nélkül. A csillag megjelenése adta tudtára a világnak Jézus születését. A fényes csillagot látták meg a Biblia leírása szerint a napkeleti bölcsek és az egyszerű pásztorok. Fontos a ma is eleven erővel feltörő evangéliumi üzenet: „mikor meglátták a csillagot, igen nagy volt örömük”. (Mt 2,10) A csillag beépült vallásos világszemléletünkbe még a Jézus születése előtti korból, a kereszténység elterjedésével pedig még jobban elmélyült a csillagra figyelés, a csillag jelképes üzenete. Karácsonyt pedig nem is tudjuk gyertyafény, csillagszóró és csillag nélkül megünnepelni. Jézus tanításának értéke azonban nem a csillag megjelenésétől függ, személyének nagysága ettől független. Jézus nem azért nagy tanítónk, mesterünk és megváltónk, mert születését égi jelek adták tudtára a világnak, hanem azért, mert megmutatta, hogy mint Isten teremtményei és gyermekei, tudunk csillagfénnyel és melegséggel világosságot és jóságot árasztani magunkból. A csillag mint szimbólum végigkíséri életünket, történelmünket. Csillagot faragtak apáink kapufélfákra, csillagmintát szőttek anyáink szövőszékek fölé hajolva, tele vannak meséink, dalaink csillagokkal, melyek utat mutattak a szegénylegénynek vagy reményt adtak katonáinknak a harctéren. Ma is, mikor megszületünk, szüleink életének egén mint csillagok, ragyogunk. Bölcsőnk fölé hajolva hányszor emeltek magasba ajkukat elhagyó vallomással: életem csillaga, fénye. A csillag jelképe ott van bennünk, körülöttünk, de karácsony csillaga valami egészen mást jelent. Ha csillagok vagyunk, akkor van fényünk, energiánk a jóra, szépre és igazra. A legfőbb jó, szép és igaz Isten világához tartozik, és bennünket oda emel. Jézus evangéliumában olyan Istenről beszél, aki mindannyiunk Atyja, aki képesnek tart, hogy életünkben bizonyságot tegyünk a jóról, szépről és igazról. Jézus élete megmutatta, hogy ez hogyan lehetséges: a gondolkodni tudás erejével ismereteket gyűjteni, a szív szeretetével élni, és a jóságot cselekedni tudó akarattal Istenországa munkásai lenni. Nekünk csak Jézus tanításait kell megtartanunk, és követnünk őt. Az ember életének értéke abban van, hogy a szeretet fényét és energiáját sugározza, de ne csak karácsonykor. Jézus születése ünnepén hangzik felénk újra az üzenet: nem lehetsz csak kellék vagy díszítőelem. Küldetésed van, hogy csillagként ragyogj, hogy a kereső, bolyongó földi halandó, a testvér, a barát, a sorstárs, ha meglát, nagy örömmel tudjon örvendezni. Világítanunk kell egymásnak, és a bennünk lobogó fénnyel utat mutatni. Legyünk egymásnak örömöt adó, a szeretet energiáját átadó karácsonyi csillagok – kívánja a Magyar Unitárius Egyház püspöke.
Évszázadok óta újra és újra felidézzük a betlehemi történetet: útra kel Mária és József, az éjszaka sötétjében megjelenik az angyal a pásztoroknak, és hívogatja a csillag a bölcseket – írja Adorjáni Dezső Zoltán. Most, amikor év vége felé újra elővesszük lelkünk ládafiából a történetet, engedjük, hogy örökkévaló, emberfölötti fényével átvilágítsa, átmelegítse ezt a nagy sötétséget. A világosság a sötétségben fénylik, és pont ebben a sötétségben, pont ebben az évben hirdeti a legszilárdabb egyértelműséggel és mindent bearanyozó ragyogással: „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3, 4.7.) Kicsiny gyermekként születik meg Jézus. Vállalja az emberi élet törékenységét, korlátait, sebezhetőségét. Az örömet hozó angyal pedig elsőként pont a sötétségben élő pásztorokhoz megy. A gyermek születésével Isten örök érvényűen kijelentette, hogy közösséget vállal a világban élő emberrel, a szenvedés és a megpróbáltatások koordinátái között őrlődő teremtménnyel. Nem a halálé, nem a gonoszé az utolsó szó, hanem a születésé, az újjászületésé, az Életé. A velünk haladó Isten átvezet a szükség, a nélkülözés, a gyász idején, és megmutatja az örök élet felé vezető utat. A betlehemi fény ereje elsődlegesen abban rejlik, hogy Isten biztosít minket az Ő személyes közelségéről, együttérzéséről és segítségéről. A velünk haladó Isten felemeli tekintetünket, és ahelyett, hogy magunk elé bámulva mormoljuk vélt ellenségeink nevét, sérelmeink, zavarodottságunk sokaságát, a magasban ragyogó csillagra irányítja tekintetünket. Jézus Krisztus nemcsak a mi szabadításunkra jött, hanem az egész világ szabadítására! A csillag fénye az egész Földet átjárta, és a csillag láttára elindultak Keletről a bölcsek a betlehemi jászolhoz. A három bölcs sokak szerint az akkor ismert világ három kontinensét jelöli: Európát, Afrikát, Ázsiát. Személyükben az egész világ, faji és nemzeti különbségektől függetlenül leborulva imádta Jézust. A betlehemi fény második üzenete az, hogy a Történelem Ura az egész emberiség közösségébe kapcsolja az Őt felismerőket. Nem elszigetelten vívjuk harcunkat a gonoszsággal szemben, hanem az istenfélők és az emberi életet tisztelők sokaságával együtt. Hagyjuk, hogy a megszületett gyermek fénye átmelegítse, átírja fagyos gondolataink, és építsük a békét és a közösséget az emberek között az erő, a szeretet és józanság lelkével – kívánja a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke.
Karácsony ünnepe önkéntelenül is a család felé irányítja figyelmünket, hisz Isten úgy akarta, hogy Egyszülött Fia gyermekként szülessék a Földre – üzeni Jakubinyi György körlevelében. Ezzel a ténnyel is nyomatékot akart adni annak az elgondolásnak, amelyet házasságnak és családi életnek nevezünk. Az idei karácsony ünneplése is jó alkalom, hogy elmélyítsük e bibliai tanítást, és imádkozzunk azért, hogy akik ezt az életformát választják, Isten elgondolása szerint akarják megélni házasságukat és családi életüket. Azért tekintünk Istenbe vetett bizalommal a jövőbe, mert a karácsony bebizonyította, hogy irgalma örökké tart – szögezi le az érsek.

Összeállította: SZEKERES ATTILA