Váry O. Péter
Nincs már, aki újra és újra elmesélje azt a régi karácsonyt. Egy fénykép tanúskodik csupán, rajta kisszéken fiúcska áll, mellette alacsony karácsonyfa, alatta a csupasz fenyőmintás parketta. Megkomponált kép, jobbról az emberpalánta ünneplőben, balról a karácsonyfa pár dísszel, gyertyával.
A szobából semmi részlet, a háttér semleges. Mégis van valami furcsa a fekete-fehérből minden évben egyre erőteljesebben a köztes szürkékbe fakuló fotográfián. A gyerek bosszús arca. A karácsonyfa alatt a fenyőmintás parkettán nyoma sem csomagnak, játéknak. Ok-okozati összefüggésben a sorrendnek fordítottnak kellene lennie. Állítólag azt mondta a fénykép készülte előtti pillanatban az akkori kisgyerek, az egész nem ér így semmit. És talán fogadalmat is tett, hogy az ő gyerekének soha ilyen karácsonyt. Hogy ha a szájától kell is elvennie, csomagnak a fa alatt akkor is kell lennie. Mindez nincs rajta a fényképen, és nincs már, aki újra és újra elmesélje azt a régi karácsonyt.
Sok évvel később nem készült fénykép arról a pillanatról. Nem kellett volna megkomponálni sem, adott volt minden, ami a családi album egy jó felvételéhez szükséges. Az anya, a nevető arcú fiúcska. Szobabelső játékokkal, háttérben ablak, a keretben templom sziluettje. Persze, a fénykép nem rögzíthette volna az anya és fia közti beszélgetésfoszlányt. Írjunk levelet, mondja az anya, mit szeretnél az angyalkától karácsonyra? A gyerek tesz-vesz játékai közt, mintha a kérdést meg sem hallotta volna. Az anya vár, a szülőknek ugyan van néhány ötletük újabb s újabb játékokra, szép könyvekre, talán egy korcsolya is jó volna már, s a kinőtt kabát helyett szükség lenne újra, de leginkább arra kíváncsi, mi a gyerek óhaja. Anyácit, apácit hozzon az angyalka, szólal meg a kisgyerek fel sem nézve játékai közül, így hát nem látni arcán a változást, miként az anya szemeit sem az el nem készült fényképen.
Ízek, illatok, lázas készülődés, titokban megvásárolt apróságok, cinkos mosolyok, befőttes üvegek mögé rejtett apró csomagok, talpába illesztett fenyőfa, díszek, gyertyák, csillagok, mennyből az angyal, keményített abrosz, ünnepre tartogatott meggypálinka, körül az asztalt, gőzölgő töltött káposzta, egy leejtett villa, félrepillantások a fa alatt tornyosuló dobozokra, a színes papírokra, cifrán csokrozott szalagokra, az apró kis aranybetűs névkártyákra.
És az a régi karácsony, amelyet nincs már, aki újra és újra elmeséljen. És az a sok évvel később el nem készült fénykép arról a pillanatról.
