És ha TV előtti vallomásra bírnak valakit, annak kivillan egészséges, hófehér fogsora. (Ejnye, sajtóetika! Vajon egyetlen HIV-, TBC-, nemi vagy egzotikus beteg, netán bűnöző skizofrén sincs közöttük?) Ilyenkor eszembe jut, hogy kb. húsz évvel ezelőtt az immáron újraegyesült Németország egyik állami televíziójának stábja (itt, vidékünkön filmeztek) az erdélyi szászok „felvásárlásával” kapcsolatos sajnálkozásomra azt válaszolta: szükség volt rá, mert a romániai német etnikum hétszáz esztendő alatt genetikailag kifáradt ebben a környezetben.
Túlvezérelt lelkek
Generációnyi idő telt el a Romániából hazatérő szász-sváb „visszamigráció” óta. Vajon újabb  „vérátömlesztésre” készül Németország, ahol egy végzettségét tekintve fizikus államfő százezerszámra hív meg és fogad távoli, vadidegen szakképzetleneket, muzulmánokat, azt állítva, hogy igenis „integrálni” tudja majd őket a társadalomba? Johann Georg Mendel (1822–1884), akire a német büszkén tekint fel, mint a genetika tudományának megalapozójára, nem hiszem, hogy belemerészkedett volna ekkora kísérletbe. (Ágoston-rendi szerzetes volt alapjában.)
Mindennapjaink hátterében egyre félelmetesebb dinamikával dübörögnek egy történelmi méreteket öltő népvándorlás (modern honfoglalás?) drámai akkordjai. Vannak, akik amerikai, mások Soros-konspirációra gyanakodnak, s talán nem is alaptalanul. Németországban egy néhai evangélikus pap leányát – Angela Merkel kancellárt – NDK-korabeli kommunista aktivistaként szidalmazzák egyfolytában. Eközben híveinek (politikai klientúrájának?) tábora vidékéről azt az ellenérvet olvasom, hogy az emberiség egyfolytában „menekült” ide-oda a történelem folyamán (lásd szászok, cigányság...), és Jézus Krisztus családja is migránsként telepedett le a bibliai helyszínen.
Hm! Ha Angela Merkel csángó asszony lenne, és a Siculicidiumot emlegetné precedensként, nem pedig azt, hogy ő a rettenetes berlini fal árnyékában tapasztalta a zsarnokságot, érvelése talán meggyőzőbben hangzana, mint ama tézise, hogy a német gazdaság teljesítőképessége megbír ekkora – milliós nagyságrendű – jótékonyságot. Továbbá, hogy nemzetének hasznára válik, ha a civilizált világ megbecsülését-ámulatát ilyen keresztényi példamutatással vívja ki. Megjegyezném: ez az érzelmi túlvezéreltség a tízéves merkeliánus politikában nem új gyökerű, hisz német városokban már évekkel ezelőtt úgy döntöttek: nem állítanak közterekre, kirakatokba karácsonyi díszleteket, nehogy a más vallású vendégmunkások, vagy akár turisták sértve érezzék magukat. A „szindróma” napjainkban már Olaszországban, Hollandiában, Finnországban is felütötte fejét.
A teljesség igénye maga a képtelenség, de megemlítenék még néhány elképesztő példát a túlvezérelt, patológiás (?) nemeslelkűségről. Néró, a véres kezű, a Rómát felgyújtató császár, kinek még az emlékét is kiátkozták a történelemből, adott pillanatban palotájába fogadta a hajléktalanokat, etette-itatta őket, de rövidesen nekiesett az épp frissen fogant kereszténységnek, gyilkolni kezdte Jézus híveit, kik menekülésre kényszerültek. És most ugorjunk az időben! Gróf Károlyi Mihályról, a „Vörös Grófról” feljegyezték, hogy az „őszirózsás” forradalom idején szétosztotta családi ruhatárát az arra rászorulók közt, majd államelnökként javaslatot tett a privát és egyházi (!) nagybirtokok kisajátítására és földosztásra a nincstelenek közt, s ebben elöl járt példamutatással. (Egyedül is maradt.) De ez még hagyján! Pár nappal elnökké választása után, amikor híre kelt, hogy a románok nagy nemzetgyűlést terveznek Gyulafehérvárra, Károlyi több vasúti szerelvényt küldött Erdélybe, a testvéri román nép fuvarozására sietve. A megsemmisüléshez közeli Magyarország tehát effektíven hozzájárult a románság abbéli óhajának kikiáltásához, hogy Erdély egyesülhessen a királyi Romániával. (Azóta egy szerelvény sem került vissza a MÁV birtokleltárába!)
De a túlvezérelt keresztényi gondolkodás vitathatatlan örök „klasszikusa” nem más, mint Lev Tolsztoj, a Háború és béke, a Feltámadás.... írója, kit vallás-, sőt jogfilozófusként (!) is emlegetnek. Igen! Feltámadás című regénye világszinten megalapozta az egzisztenciális okokból elkövetett bűncselekmény fogalmát, mely ilyen keresztényi felfogásban enyhébb elbírálásban részesülhet, mint a „sátáni” gonosztettek. A világhírű író, bár tekintélyes földbirtokkal rendelkezett, muzsikruhában élt, nem ivott, nem dohányzott, vegetáriánus volt, s végrendeletében szerzői jogaiból esedékes pénzforrásait, sőt, birtokát is az emberiségre (!) hagyta. Feleségét és tizenhárom törvényes gyermekét juttatta így koldusbotra!
A kollektív bűntudatról
A kilencvenes évek derekán egy portugál orvos érkezett Kovásznára, műszerekkel és egyetemista csapattal a szén-dioxid fiziológiai aspektusait kutatni. E sorok szerzője akkor a Háromszék főoldalán, Az első portugál cím alatt tudósított az eseményről és – idézőjelet használva – „konkvisztádoroknak” nevezte a vendégeket. Az eredeti cikket és annak fordítását kézbe véve és beleolvasva Antonio barátunk elsápadt. Tőle hallottam először, hogy a portugál értelmiség nemzeti szégyenként éli meg őseinek „dicső” hódításait, nevezetesen azt, hogy tűzfegyverrel pusztították Amerika őshonos népét. Ami a német náció ennél sokkal frissebb bűntudatát illeti, a szálak egyrészt Hitlerhez, másrészt egy amerikai politológushoz vezetnek. D. Goldhagen azt állítja, hogy a német nemzet tudatalatti tereiben genetikailag kódoltan lapul a fasizmusra való hajlam. (A kakukk „jóhiszemű” madarak fészkeibe csempészi saját tojásait. A kakukkfiókák nagyobbra nőnek, és kidobálják mostohatestvéreiket. Végül, ivarérettekként – anélkül, hogy valaki tanítaná őket –, újrakezdik a huncut ciklust. Íme egy genetikailag kódolt modus vivendi.)
A német nemzet bűntudata, ami alapjában tiszteletre méltó, nem lehet kakukk-analógia, hanem iskoláikban és templomaikban történő keresztényi tanítás (!) eredménye – felesel a modern szociológia Goldhagen nyilvánvalóan gyűlöletbeszéd-elméletével. (Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!) De  Kanadában élő magyar professzor (‘56-os emigráns) is bevallja, hogy lelkiismeret-furdalást érez az ottani „First Nation”(őshonos nemzet) mostoha állapota miatt. Rengeteg pénzt különít el a kormány az „indiánok” integrálására, de eredménytelenül, – mesélte. Ausztráliába vetődött magyar asszony négyszemközt-hatszemközt ugyanilyen bűntudatról tett megrázó vallomást.
– Az aboriginál őslakosság, az ausztralid emberfajta agya, értelmi képessége semmiben sem alábbvaló a miénknél, de arcvonásaikat, szokásaikat, élet­felfogásukat tekintve a kőkorszakban ragadtak. Félelmetes, hogy egyetlen kommunikációs lehetőségük a „jövevény” hatalom felé a rap műfaja. Zenekarokba tömörülnek és énekben-szövegekben-ritmusokban lázadnak-panaszkodnak egyfolytában – mesélte Canberra egyetemének geofizikus pro­fesszora, ki mellesleg az ausztráliai magyarság megbízottjaként Böjte atya segítő társa az erdélyi magyar árvaházak támogatásában.
Sír a juharfa-mag...
Robert Schuman (1886–1963), kit az EU ötletgazdájának tartunk, még az álmok fázisában úgy nyilatkozott, hogy elképzeléseinek Európája csakis keresztényi és demokrata lehet. Schuman katolikus volt. Fiatalon katonai szolgálatra alkalmatlannak bizonyult, soha sem gondolhatott arra, hogy megnősüljön, de életének delén közel állt ahhoz, hogy beálljon szerzetesnek. Vajon mit szólna, ha megélhette volna a jelen idők ebek harmincadjává vált liberális-iszlamizálódó Európáját? És mit szólna ahhoz, hogy az EU alapdokumentumából épp a keresztényi értékrendre hivatkozás hiányzik? Bár – tartozunk az igazságnak – idejében előre jelezte, hogy az unió válságok sorozatán keresztül fog fejlődni. Nos, ha válságok szükségesek a fejlődéshez, akkor íme, itt van a legfrissebb, mely az írországi, majd a görög fizetésképtelenségek után, krónikus energiafüggőségben oly patthelyzetbe sodorta az EU-t, melyből nem látszik fény az alagút végén. De maradjunk a hit, a hitviták világában!
Elképedve olvasom (Newsmax Independent American, szept. 28.), hogy az amerikai választási hacacáré forgatagában Ron Reagan, az amerikai exelnök veje azzal dicsekszik: ő meggyőződéses ateista. Eközben egy másik szájhős protestáns fundamentalistának (!) nevezi magát. A mindentudás „villanydrótján” az utóbbi fogalom után keresve kiderül: valóban létezik ilyesmi. „A mai napig kísérti az evangéliumi mozgalmat a hozzá hol szorosabban, hol lazábban kötődő protestáns fundamentalizmus. Ha az evangéliumi keresztények kapcsolatot keresnek a kultúrával, azonnal liberalizmussal és az evangélium felvizezésével támadják őket a fundamentalisták, akik szemében csak a világtól való teljes elzárkózás tekinthető igei hozzáállásnak. Az evangéliumi egyházak viszont jó okkal tétováznak fellépni a fundamentalizmus ellen: mai, modern mozgalmuk ugyanis valójában a 20. század eleji fundamentalista egyházakból, szélsőséges prédikátorok által felépített kőkonzervatív intézményekből ered” – írja Izsák Norbert: Fundamentalizmus avagy evangelikalizmus című tanulmányában, melyben a protestáns kereszténység három fő irányzatát ismerteti (evangelikál, fundamentalista és liberális egyházak, mozgalmak), majd megemlíti, hogy a katolicizmusról lesajnáló módon vélekednek Amerikában. – „Egy igazi fundamentalista protestáns meg van győződve arról, hogy egyetlen »bálványimádó« katolikus sem üdvözülhet” – tudósít Izsák Norbert az Óperenciás-tengeren túli hitélet hangzavaráról, és megjegyzi, hogy megfigyelhető a hitek politikai-gazdasági érdekcsoportok szerinti elkötelezettsége. Nos arra, hogy a katolikusok bálványimádók, s a protestánsok az igazhitűek, mit válaszolhatnánk? Talán azt, hogy nálunk, Erdélyben, e kerek világon először 1557. június 1-jén a tordai országgyűlés megfogalmazta a vallásszabadság elvét, mely így szólt: „mindenki olyan hitben éljen, amilyenben akar, ha ezt a más vallásúak háborgatása nélkül teszi”.
Tolsztoj, kit vallásalapítóként is tisztelnek, 1881-ben így vélekedett: „Új krisztusi vallást kellene alapítani, dogmáktól és természetfeletti elemektől megtisztított formában, s céltudatosan meg kellene teremteni az emberiség új egységét ennek a vallásnak a segítségével.” Vajon a sors iróniája, hogy a tolsztojánizmussal egy időben született meg a marxizmus, mely az összes Isten, minden fennálló vallás és azok intézményei ellen indított támadást? Aztán a XX. század vége felé szemtanúi lehettünk a kommunizmus összeomlásának, a „vallásszabadság” feltámadásának, s íme, hová jutottunk.
„Gyászban megtébolyodva forog / aki a kereket hozta világra / és sír a propelleres juharfa-mag, / mi lett a róla-vett ős-ideából...” – írja Nagy László. Mellesleg Tolsztoj óva intette a keresztényt attól, hogy a Sátánnal felvegye a harcot. Erről jut eszembe a „bipoláris” (hol tőzsdei betörő, hol filantróp) Soros György, aki nemzetközi aláírásgyűjtést szorgalmaz a migránsokat kiutasító magyarság megsemmisítésére. Az öregurat eddig több országból kitiltották, miután „kisded játékaival” majdnem bebuktatta a helyi pénzviszonyokat. Legutóbb a magyar Postabankkal próbálkozott! Ideje lenne őt szülőföldjén is persona non gratává „avanzsálni”!