Angela Merkel német kancellár: Kedves Angyal! Most írok, amíg neveden szólíthatlak, hisz néhány év múlva már csak titokban fordulhatok hozzád, hogy ne sértsük Németország muszlim vallású közösségének érzékenységét. Hisz tudod, a szomszédos Ausztriában már kirúgtak egy tanító nénit, amiért a karácsonyról beszélt a gyermekeknek, a muszlimok szerint keresztény ideológiával mérgezte őket. De gondolom, ismered a svéd példát is, ahol egy püspök maga vette le a keresztet a templomból, nehogy a bevándorlók elnyomva érezzék magukat. Kedves Angyal, én karácsonyra dolgos szír kezeket kérek tőled. Segíts megvalósítani Németországról és Európáról szóló víziómat, és a beáramló olcsó munkaerő révén Németország gazdasága tovább fejlődjön, minden más államot adósságba hajszoljunk, s legyen, kinek a béréből fedezni a német nyugdíjasok járandóságát.
Walter Faymann osztrák kancellár: Bár sokan tagadják, de én tudom, hogy létezik: kedves Angyal, kaput kérek tőled, oldalsó szárnyakkal. Csodakapu legyen, mint a mesékben, olyan, mint egy kerítés, hogy ne tudjanak bejönni rajta a migránsok, de nevezzék csak kapunak, hadd egye a fene Orbán Viktort s magyarjait.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke: Mi, magyarok vagyunk az egyetlen olyan nemzet, amely alaptörvényében hivatkozik Magyarország és Európa keresztény gyökereire – így, kedves Angyal, te is alkotmányunk része vagy. És mi megvédünk téged, akárcsak Schengent és a rezsicsökkentést. Szembeszállunk Brüsszellel, a multikkal, Soros Györggyel és civil szervezeteivel. De kedves Angyal, tudomásul kell venned, hogy mi, magyarok magunk akarjuk eldönteni, kivel és hogyan szeretnénk együtt élni. Így elutasítjuk a kötelező kvótákat, és nem kérünk azokból az ajándékokból sem, amelyeket te tudnál hozni. Mi, magyarok úgy gondoljuk, az ajándékozás nemzetállami hatáskör, nem tartozik sem Brüsszelre, sem az égiekre, hogy kinek mivel szerzünk örömet. Ha egyetértesz velünk, a Fidesz aktivistáinál még csatlakozhatsz a kötelező kvóták elleni kampányukhoz, és aláírásoddal támogathatod azt. Akkor sem kell aggódnod, ha ezt lekésnéd, mert a következő nemzeti konzultáció során is elmondhatod véleményedet az illegális bevándorlásról.
Ákos: Kedves Angyal, most, hogy a Telekom felbontotta a szponzorszerződést, s némely rajongói klub visszaváltotta az eladott koncertjegyeket, családunk komoly anyagi gondok elé néz. Csak arra kérlek, bármi történjék is, a feleségem ne keressen több pénzt, mint én. Mert a nőknek nem az a dolga.
Gabriel Oprea, volt román kormányfő-helyettes: Mostan színes konvojjal álmodom. Elől a motorosrendőr száguld, mögötte a sok rendőrautó, a szirénák piros-kék fénye, tekintélyt parancsoló zúgása… ah, kedves Angyal, vajha még egyszer megélhetném ezt! Vajha még egyszer megkívánná a nemzeti érdek, hogy kormányra lépjek, és ismét szolgáljam a hazát! Ezt kérem, mit kérem, erre utasítalak téged a nemzeti érdek nevében!
Victor Ponta: Doktori disszer­tációmat lemásoltam, Dan Şova barátomtól az ügyvédi honoráriumot mindenféle munka nélkül fölvettem, Tra­ian Băsescuval sikeresen szembeszálltam, Crin Antonescutól és liberálisaitól megszabadultam, még azt is túléltem, hogy majdnem a miniszterelnöki irodámból vitt el az Országos Korrupcióellenes Ügyészség – végül egy diszkótűzbe kellett belebuknom. Kedves Angyal, máskor csak ne ily bukást adj énnekem!
Klaus Johannis román államfő: Kedves Santa Klaus. A normalitás visszatért Romániába. Tehát sok keresnivalód nincs itt.
Eduard Helvig, a Román Hírszerző Szolgálat vezetője: Kedves Angyal, arra kérlek, Kézdivásárhelyen a Beke család fája alá vigyél egy pizzát, s közben valahogy rejts el legalább egy csomag petárdát vagy csillagszórót, különben hiába találtuk ki oly zseniálisan ezt a diverziót, senki el nem hiszi nekünk, s költségvetésünk növelése is elbukhat.
A francia titkosszolgálat vezetője: Kedves Angyal, én francia vagyok, és kételyemet fejezem ki, hogy egyáltalán létezel-e. De ha igen, úgy segíthetnél összehozni egy szakmai kirándulást az úgynevezett Székelyföldre román kollégáinkhoz, akik idejekorán megakadályozták a nálunk 1920-ban aláírt szerződés értelmében odaadott Erdély elcsatolását célzó terrorista akciót. Ránk férne némi tanácsadás, mert maholnap csak azokat a terroristákat kapjuk el, akik önként jelentkeznek nálunk.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök: Almát, diót, mogyorót, mákos bejglit, kalácsot, kolbászt, töltött káposztát, mindent megeszek én, csak egy dolgot nem: lecsót, választási lecsót. Különösen Marosvásárhelyen. Csak ezt ne hozz nékem, kedves Angyal.
Bíró Zsolt MPP-elnök: Mint a tékozló fiú, ki örökségét elherdálta, majd visszatért a szülői házba, úgy herdáltuk el mi is a választás szabadsága megteremtésének eszméjét, s úgy tértünk vissza mi is az RMDSZ oltalmazó szárnya alá. Kedves Angyal, szép szavakat kérek tőled, hogy mindezt megmagyarázzam választóinknak. Higgyék el, hogy az autonómia­küzdelem feladása voltaképpen a magyarság nemzeti érdeke, hogy az RMDSZ-be való visszafarolás tulajdonképpen magyar összefogás, s hogy az egypártrendszerhez való vissza­térés valójában a demokrácia alapeleme.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi szervezete: Kedves Angyal, tisztújítást tartottunk már többször, elnökből volt is, van is elég, hogy már magunk sem tudjuk, ki minek a vezetője. Csak egy dolgot hozz minékünk: tagságot, hisz az lassan elfogyott.
Fejér László Ödön felső-háromszéki képviselő és Klárik László sepsiszéki-erdővidéki szenátor: Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve – Ferencz József császár szavait talán senkinek sem sikerült úgy továbbvinnie, mint minékünk parlamenti mandátumunk alatt. A törvényhozó testületben alig szólaltunk fel, kényes kérdésekben állást nem foglaltunk, sajtótájékoztatót nem tartottunk, előjogaink ellen szót nem emeltünk. Kedves Angyal, mi úgy gondoljuk, megérdemlünk még egy mandátumot.
Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus: Kedves Angyal, én nem kérek tőled semmit, egyszerűen hálát adok neked, amiért az ország legbiztosabb állását tölthetem be. Hisz jöhetnek-mehetnek kormányok, decentralizálhatnak, átszervezhetnek mindent, amit csak akarnak, amíg itt magyarok élnek, addig szükség lesz Kovászna megye kormánymegbízottjának munkájára. Mert mindig akad itt egy-két túlfűtött székely polgármester, aki kitűzi a székely zászlót. Vagy, ha azt le is szedik, arra már nem hajlandóak, hogy a polgármesteri hivatal homlokzatán díszelgő Köz­ségháza feliratot eltüntessék. Ha pedig minden kötél szakad, hát legrosszabb esetben csak átalakítják a város főterét – márpedig Románia kormányának legfontosabb teendői közé tartozik, hogy megakadályozzon minden ilyen kezdeményezést, mely nemzetbiztonsági kockázatokat is magában rejthet. S ha mégis kérnem kell valamit, kedves Angyal, továbbra is segítsék munkámat olyan igaz hazafiak, mint például Dan Tănasă, aki ugyan az ország határain kívülről, Spanyolországból szemléli az itteni történéseket, de ebből adódóan sokkal jobban rálát azokra, mint mi, akik itt élünk.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök: A 2015-ös esztendő a fejlesztések éve volt: száz kilométer megyei utat aszfaltoztunk, megépítettük a lécfalvi hulladéktárolót. De hiába dolgoztunk éjt nappallá téve, s hiába ígértem többször is, te, kedves Angyal, nem siettél eléggé, s a kórházat mégsem hoztad el karácsonyra. Két és fél millió lejébe kerül ez a késés adófizetőinknek, s fél évet kell még várnom, amíg átvághatom az avatószalagot. Ráadásul önkormányzati választások után leszünk már… Érdemes egyáltalán még valamit kérnem tőled?
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester: Kedves Angyal, én haragszom rád, mert az Európa Kulturális Fővárosa címért folytatott versenyből kiestünk. Pedig lakosságszámra leosztva mi költjük a legtöbb pénzt kultúrára. Rá­adásul a mi főterünk a legújabb. Kárpótlásul arra kérlek, nyerjünk meg legalább még egy integrált városfejlesztési pályázatot, hadd zúgjon a gép, szálljon a por, törjünk fel minden régi és új aszfaltot – talán a munka több eredményre vezet majd.